Rupert Wyatt, A Majmok bolygója: Lázadással világhírűvé vált rendező ezúttal is kiváló színészekkel forgatta le a közeljövőben játszódó, fordulatos sci-fijét. Az Elrabolt világ egy remek ötletet és ijesztő világképet kissé kuszán mutat be, de még így is megéri végigizgulni, mire fut ki ez a történet.
Egy évtized telt el azóta hogy az égből különös formájú űrhajók ereszkedtek a Földre, és a bennük érkező lények leigázták a bolygót. Állítólag Chicago is nyugodtabb, békésebb hely lett azóta: a bűnözés megszűnt, a munkanélküliség a nullához közelít, az emberi világot biztos kézzel kormányozzák azok, akikkel az átlagpolgár nem is találkozik. Vagy mindez hazugság? Nagyon úgy tűnik, hiszen a felszín alatt minden rohad. Sőt, ott élnek a lények, akiktől mindenki tart, de a többség behódol nekik. Vannak, akik szerint viszont egyáltalán nem jó a helyzet, és meghirdetik a végső, mindent eldöntő bolygóközi szabadságharcot. Kevesen vannak, rosszul felszereltek, és csupán sejtik, hogy ki ellen harcolnak – ám mindenre elszántak.
William Mulligan (John Goodman), az egykori nyomozó, akinek most az a feladata, hogy elkapja az összeesküvőket, kapcsolatban áll mindkét oldallal. Célja, hogy a lázadókat lekapcsolja és a kollaboránsok terveinek megfelelően minden ellenszegülést felszámoljon az utcákról, ugyanakkor egyes forradalmárokat is igyekszik ‘jó zsaruként’ kezelni.
Goodman karakterén kívül még rengeteget arcot ismerünk meg és a film egyik nagy negatívuma, hogy túlságosan is sokat ahhoz, hogy tudjuk őket hova tenni, vagy egyáltalán aggódjunk a sorsuk felől. Az egész film eleve egy hatalmas hadművelet, megállás nélkül haladunk egy végkifejlet felé, ami vagy az idegeneknek, vagy az emberekenek lesz borzasztó fájdalmas.
Habár az Elrabolt világ nem azt hozza, amire titkon számítottunk, mégis egész kellemes szájízzel hagyhatjuk el a mozit, főleg annak a fordulatnak hála, amivel Wyatt meglep minket a produkció végén.
