[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Claude Barras meséje nem csupán a manapság már unikumnak ható stop motion technika miatt különleges. Az Életem cukkiniként egy rendkívüli és komoly mese, ami leginkább a felnőtteknek szól és nem a gyerekeknek. Hangsúlyos témával, a szülők felelősségével foglalkozik olyan részletességgel, ami abszolút nem megszokott egy gyerekfilmben.

Cukkini egy 9 éves kisfiú, aki egyedül él az anyukájával. A mamája sok sört iszik, de azért jó krumplipürét csinál. Többnyire jól elvannak együtt, de Cukkini mamája valamiért nagyon hirtelen haragú, könnyen eljár a keze. Egy ilyen veszekedés alkalmával szörnyű, végzetes baleset történik, a védekező Cukkini véletlenül lelöki édesanyját a lépcsőn. Cukkini gyermekotthonba kerül, ahol nemcsak a lelkiismeretével kell megküzdenie, hanem a bentlakó gyerekekkel is, akik először nem túl barátságosak hozzá. Lassan megy nekik a barátkozás. Aztán Cukkini szerelmes lesz egy Camille nevű kislányba, akivel egészen hasonló a sorsuk. Így már csak egyetlen dolog hiányzik még az életéből, egy szerető és megbízható család. Ez azonban olyan valami, ami számára teljesen elérhetetlennek tűnik.

A mese olyan jelentős problémákkal foglalkozik, mint a családon belüli erőszak, az iskolai zaklatás, a gyilkosság és a drog, valamint a pedofília. Nem hiába fut 12-es karikával és ezt komolyan is kell venni. A nagyobb gyerekeknek azonban nem okozhat gondot, sőt mi több akár segíthet is neki, ha hasonlóan komoly traumát éltek át, mint az árvaház kis lakói. Ha másra nem is jó, arra talán mégis, hogy a gyerekek tudják, nincsenek egyedül ezekkel a problémákkal és igenis kérhetnek segítséget.

Az Életem Cukkiniként minden szempontból egy szomorú mese, ezt még a pozitív végkicsengés sem tudja megváltoztatni. Szomorú, nagyon megható, de ugyanakkor ott van benne a remény is a gyógyulásra.

Egy hibája azért mégis van a történetnek. A Cukkini által elkövetett véletlen gyilkosság szála nincs elég jól kibontva, gyakorlatilag félbe marad, nem oldódik fel. Ez persze egyfajta koncepció is lehet, hiszen ki lenne képes egy ilyen esetet feloldani teljesen önmagában vagy másban. Ennek ellenére mégis igényelne némi magyarázatot még az is, hogy miért nem foglalkoznak vele behatóbban. Ki kellett volna mondatni a vele kapcsolatos fájdalmat és félelmet, mert így az egész súlytalannak tűnik.

Barras nem feltétlenül a gyerekekhez akar szólni, egyértelműen a felnőttek felé fordul ezzel a kiáltványnak is beillő történettel. Tükröt tart eléjük és felteszi nekik a kegyetlen kérdést: Te milyen szülő vagy? Erre a kérdésre pedig csak és kizárólag őszintén válaszolhat az, aki megnézi ezt a mesét, hiszen a saját lelkiismeretünknek nem hazudhatunk.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Családon belüli erőszak, iskolai zaklatás, gyilkosság, pedofília - egy mesében (Életem Cukkiniként - kritika)
Az Életem Cukkiniként minden szempontból egy szomorú mese, ezt még a pozitív végkicsengés sem tudja megváltoztatni.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.7