Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444
[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
A francia filmesek mostanság tényleg nincsenek formában, ezt bizonyítja Bertrand Bonello legújabb filmje is, amit fiatal terroristákról forgatott. Az Eközben Párizsban egy extra durva mellényúlás, amiről már most nyugodtan kijelenthetjük, hogy egészen biztosan dobogós helye lesz 2017 legrosszabb filmjei között.
A történet végletesen egyszerű, néhány huszonéves összehangolt bombatámadásokat hajt végre Párizsban, majd kollektívan elbújnak éjszakára egy plázában, hogy eltűnjenek a rendőrség szeme elől. A filmben tulajdonképpen annyi történik, a merénylet előkészületeinek bemutatásán kívül, hogy a feltehetően anarchista csapat óvodás gyerekek módjára tombol az üres áruházban. Ruhákat próbálgatnak, próbababákkal hülyéskednek, kijárnak cigizni a hátsó ajtón és közben minden különösebb meggyőződés nélkül azt hajtogatják, hogy tutira meg fognak halni.
Bonello egyáltalán nem magyarázza meg a történteket, nem tudunk meg semmit a kamaszok céljáról, vagy indokairól. Egy szóval sem árulja el senki, hogy miért robbantottak több helyen is a városban. A film nem reflektál sem a 2015-ös párizsi terrortámadásra, sem más hasonló eseményre. Ehelyett azt kell hallgatnunk 130 percen keresztül, hogy a zömében idegesítő szereplők (Bonello a jellemábrázolással sem törődik különösebben) szar zenéket üvöltetnek a pláza elektronikai osztályán.
A nagy egyetemes „művészi” cél persze már nagyon hamar tisztán érthetővé válik a néző számára, a film arról hivatott szólni, hogy egy ilyen borzalmas cselekedethez tulajdonképpen nem kell semmilyen indok, bárki megteheti és bárkivel megtörténhet. Ezen kívül Bonello pár ötletesebb beállítással ítélkezik egy kicsit a fogyasztói társadalom felületességén is, de ennél többet nem kapunk tőle.
A megvalósítás egészen csapnivaló. A film legelején még úgy tűnhet, hogy rendezőnk kifejezetten izgalmasan építkezik, vadidegennek tűnő fiatalok metróznak jó sokáig különböző csomagokkal és jelentéktelennek tűnő dolgokat fotóznak a telefonjaikkal, amiket aztán hanyag eleganciával, magabiztosan dobálnak a kukába. Ez egy ideig tényleg érdekesnek tűnik, az ember elkezdi várni a tetőpontot, de nem történik semmi, és a céltalanná váló metrózgatás nagyon bosszantóvá válik. Ez a későbbiekben sem javul, sőt a játékidő felénél extrém módon dühítő lesz a várakozó tétlenség.
Körülbelül itt kezdtem el őszintén megbánni, hogy aznap négy kávét is ittam és kifejezetten élénken érkeztem a vetítésre. A növekvő idegességet egy ideig próbáltam azzal levezetni, hogy ütemesen rugdostam az előttem ülő székét, de ez nem vezetett eredményre és a szék tulajdonosa is méltatlankodott, így a századik perc környékén már kénytelen voltam azon gondolkozni, hogy átrágom az egyik csuklómat, esetleg mindkettőt, ha a vérveszteség nem lenne elég gyors.
Ez akár költői túlzásnak is tűnhet, de sajnos egyáltalán nem az, mert Bonello folyamatosan csak önmagát ismétli, amitől a film végére tényleg úgy érzi az ember, hogy üvölteni tudna. Mondjuk, legalább valamilyen hatást gyakorol ránk a rendező, ha nagyon okoskodni akarnék, akkor belemagyarázhatnám, hogy ez a dühös frusztráció megfelelhet a terrortámadások által kiváltott tehetetlenség érzésének, de ez a film tényleg annyira rossz, hogy nem akarom ezt a tényt semmilyen módon tompítani.
A jellemábrázolás teljes hiánya miatt még a szereplőkkel sem kerülhetünk semmilyen kapcsolatba, nem tudunk róluk semmit, tehát nem is szimpatizálhatunk velük, nem is gyűlölhetjük őket. Tetteik és önmaguk is teljesen súlytalanok maradnak. Így még a színészi játék is élvezhetetlen, pedig Finnegan Oldfield is játszik a filmben, aki a Cowboyokban igazán nagyot alakított.
Az Eközben Párizsban egy koncepció nélküli fércmunka, aminek nemhogy válaszai nincsenek, de egyetlen valamirevaló kérdést sem vet fel a témával kapcsolatban. Bonello ripacskodása egy fabatkát sem ér.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
