Az amerikai pop-punk egyik jeles képviselője, a Yellowcard a Szegedi Ifjúsági Napokon adta első magyarországi koncertjét, a buli előtt pedig lehetőségünk nyílt egy hosszabb beszélgetésre LP-vel (Longineu W. Parsons), a csapat dobosával, aki egyébként Adam Lambert turnécsapatában is ott van. Az alábbi interjúból megtudhatjátok mivel tölti napjait otthonában, a turnékon, valamint hogy melyik zenekar tette rá a legnagyobb hatást életében…
Mi az első benyomásod Magyarországról?
Tudjátok elég jó napom volt ma. Elmentünk egy strandra, ami elég klassz volt, azt hiszem, van itt egy élményfürdő valahol, nagyszerű volt. A napom további részét a hotelemben töltöttem, pihengettem, de azt kell, hogy mondjam, hogy eddig elég kellemes volt az itt eltöltött idő.
És hallottál valamit Magyarországról korábban?
Tulajdonképpen nem igazán, ez a legelső élményem minden itteni dologgal kapcsolatban.
És utána néztél egy kicsit Magyarországnak, mielőtt ide jöttetek?
Nem, amikor felkeltem, már itt voltunk. Mikor úton vagyunk, minden egyes nap máshova utazunk, szóval, amikor turnézunk, nem nézünk minden egyes ország után, ahova megyünk. Sokkal inkább kedveljük az izgalmat, hogy egy teljesen új helyen ébredünk, és van lehetőségünk felfedezni ezt az új tájat. Én imádok arra kelni, hogy lehetőségem van egy új hely felfedezésére. Megtehetném, hogy fogom magam, és utána nézek egy-két dolognak az interneten, de elég nagy a valószínűsége, hogy nem lesz lehetőségem megnézni mindazt, szóval jobban szeretem, ha a dolgok spontán történnek. Felkelek reggel, és ami a környéken található, körbe vesz, azt megnézem.
Vannak olyan helyek, amiket mindig izgatottan vársz már, hogy meglátogathass?
Hát, mindig izgatott vagyok, ha Japánba megyünk, és ha Ausztráliába, valamint ha Dél-Koreába, ezek elég frankó helyek. Szeretem az egzotikus helyeket, az olyan helyeket, ahova nem megyünk állandóan. Párizsban születtem, szóval az európai oldala a dolgoknak az, amihez hozzászoktam, mivel hogy itt nőttem fel.
Néhány dolog az új albummal kapcsolatban, illetve, hogy hogyan készítitek az új lemezt. Amikor új albumot készítetek, a dalszöveg az, amit először megírtok, vagy a zene jön elsőként? Mitől függ ez?
Először a zenét írjuk meg, mind leülünk egy szobába, és meglátjuk, hogy hova lyukadunk ki. A legtöbbször Sean (Mackin, hegedű, háttérvokál) előáll egy dallam ötlettel, vagy Ryan (Mendez, gitár) áll elő egy melódiával, esetleg nekem van egy dobszólam ötletem, leülünk és felépítjük az egészet, és amikor összeáll és minden a helyén van, akkor hozzáillesztjük a dalszöveget.
Van valami meghatározott sorrend, hogy kinek a részét veszitek fel először?
Legtöbbször a dobokat. A dob az, amit felveszünk először, mert ez a zene alapja, és utána a basszus, majd a gitár, illetve gitárok és a hegedű, legvégül pedig a vokál.
Néhány banda a lemeze kiadását mindig egy számukra fontos dátumra teszi, például születésnap vagy esküvő napja, stb. Van valami különleges jelentése számotokra az Augusztus 14.-nek, amikor is a legújabb albumotok, a Southern Air látott napvilágot?
Most csak éppen arra az időpontra esett a megjelenés dátuma. A rajongóinknak akartunk még több zenével szolgálni, hogy ez mozgásban tartson minket. Nem rég voltunk túl egy 3 éves kihagyáson, amikor is kimaradtunk a köztudatból, szóval most csak még több zenét szerettünk volna adni a publikumnak, és ráadásul az előző lemezünket, a “When you through thinking, say yes”-t úgy készítettük el, hogy közben még mindenki a saját dolgával foglalkozott mellette. Én úton voltam Adam Lambert-tel, egy páran a többiek közül dolgoztak. Mi mind a világ különböző pontjain élünk, és csak a lemez felvételére ültünk össze. Azonban a legújabb albummal, más a helyzet, ezt az albumot ténylegesen együtt írtuk meg, és vettük fel, az összes lemezkészítési fázist együtt csináltuk. Szóval, amikor végre kiadtuk, nem mi választottuk meg a dátumot, hanem sokkal inkább így adódott.
Amikor összeállítottátok az album számlistáját, hány szám közül kellett kiválasztanotok azt a 10-et, ami végül a lemezre került, és mi lesz azokkal, amik nem kerültek a lemezre?
Oh, rengeteg anyagunk volt. Ki tudja, hogy mi lesz a többivel?! Mindig maradnak olyan anyagok, amik csak úgy lebegnek a levegőben, minden egyes albumnál, amit készítünk. Néhány közülük később felhasználásra kerül, de akad olyan is, amit nem használunk fel, ilyen a zeneírási folyamat. Minden megeshet, mert általában arról szól a dolog, hogy mit érzünk akkor, amikor a lemezen dolgozunk, és hogy mit gondolunk, hogy a számnak milyennek kellene lennie. Ezért aztán néhány szám, sőt, egy csomó számnál úgy gondoltam, hogy ez nagyszerű, imádom ezt a számot, mégsem illik az albumhoz, szóval lehet, hogy B-side dal lesz belőle, ki tudja? De az is lehet, hogy európai kiadás lesz, vagy ázsiai. De igyekszünk megakadályozni, hogy bármi is a semmibe vesszen! Nagyon nehéz választani, hogy mi kerüljön az albumra, mert mindenedet beleadod a számokba, és szeretnéd, ha mind rákerülhetne, de sajnos ez nem lehetséges.
Terveztek mostanában valami turné DVD-t, vagy valami különleges dolgot kiadni?
Biztos vagyok benne, hogy valamink lesz a számotokra még az év során, nagyon sok mindenen dolgozunk éppen, és közben forognak a kamerák, szóval majd meglátjuk. De még semmi konkrét nincsen!
Hallottam, hogy szerettek akusztikus koncerteket adni. Számíthatunk pár akusztikus számra most is a koncerten? Vagy legalább 1-2-re?
Nos, ez meglepetés kell, hogy maradjon a számodra! Nem szeretjük kinyilatkoztatni az ilyesmit, részben azért, mert nem tudjuk előre, hogy mit fogunk éppen csinálni, szeretjük mindig frissen tartani a setlist-et a rajongók számára, szóval szeretünk néha cserélgetni itt-ott, hogy továbbra is érdekes maradjon a show azon rajongók számára is, akik szeretnek több száz kilométert utazni egy másik koncertre. Ez elég nagy dolog számunkra, hogy érdekessé tegyük, ezért aztán nem is nagyon tudjuk előre, hogy mivel örvendeztetjük meg a közönséget az adott este. De azt mondhatom, hogy igen, biztos, hogy lesz egy pár akusztikus dalunk számotokra!
Kérlek vezess minket végig egy tipikus napodon turné alkalmával, illetve egy teljesen átlagos napodon otthon!
Otthon, megsétáltatom a kutyámat, a menyasszonyommal lógok, tudod, Ő és én, tesszük a kapcsolatbeli dolgainkat és együtt töltjük az időt a mi kis kutyusunkkal Falco-val. Elmegyünk helyi klubokba ott a környéken, vagy a tengerpartra, imádjuk a tengerpartot, elég kényelmes is számunkra a tengerpartra menni, mivel elég közel lakunk hozzá. Én Hollywoodban is sok időt töltök, ott lakunk, szóval ott időzünk a legtöbbet és… autóversenyzek… Tudod, ez nem csak ilyen utcai autóverseny, hanem kimegyünk a pályára, és versenyzünk, ami elég király! Aztán, turnén… Felébredés, interjúk, hangpróbák, interjúk, meet and greet-ek, koncert, zuhany, alvás.
Nem hallottam, hogy itt tartottatok volna meet and greet-et, szerintem nem is volt…
Igen, nem is tudom. Mind elég stresszesek voltunk, ráadásul kora hajnalban lépünk le, szóval mindannyian készülünk, pakolászunk, ezért aztán el voltunk foglalva ma nagyon.
Mik a hosszú és rövidtávú terveid?
A hosszú távú tervem az, hogy… mi is a tervem? Nos, hogy zenét játsszak, egész életemen keresztül, ezt szeretném csinálni, dobolni, és szeretném végre elvenni a menyasszonyom, és szeretnék egy nagyszerű életet. Maximálisan kiélvezni a dolgokat… Talán ez…
És a rövidtávú tervek?
A rövidtávú tervek… hogy ma hatalmas bulit csapjunk!
Melyik az a 3 kedvenc zenekarod, akik zenéjén felnőttél?
Oh, a zene, amin felcseperedtem. Miles Davis, Pantera… Hármat mondtál? Oh, muszáj megnehezítened a dolgom… Pantera, Miles Davis és talán a Lagwagon.
Mondj 3 olyan számot, ami örökös kedvenced…
Straight No Chaser, A new level a Pantera-tól, és mi is legyen az utolsó? Spit It Out a Slipknot-tól. .. Talán ezek. De nem, mégsem! Tudod mit?! Vissza kell, hogy szívjam, amit mondtam a 3 zenekarról, amik a legnagyobb benyomást keltették bennem. Azt fogom mondani, hogy Korn, Pantera és Miles Davis. Ez a három, ez az a három, akik ténylegesen végigkísérték az életemet.
Mi az az egy dolog, amire a legbüszkébb vagy az életedben?
Egyetlen dolog, amire a legbüszkébb vagyok? Az Egyesült Államokba való költözés, és hogy folytathatom a zenémet, és hogy sikeresnek mondhatom magam ebben a dologban, amit egész életemben űztem, 2 éves korom óta, és még mindig csinálom, 32 évvel később is. Szóval azt kell hogy mondjam, ez egy olyan dolog, amire rettentő büszke vagyok, hiszen rengeteg embert láttam feladni, miután felnőttek, valami rossz történt velük, és feladják. Láttam már felemelkedést, visszazuhanást, majd újra felállást, aztán ismét visszaesést, újra visszakapaszkodást. Így megy ez, és már nekem volt ebből az egész életen át tartó dologból bőven részem, ezért aztán azt kell hogy mondjam, hogy a zeném, a dobolásom, ez az, amire büszke vagyok.
Biztos, hogy rengeteg stressznek vagytok kitéve a turnékon, hogyan tudjátok ezt kezelni? Vagy mivel tudjátok elviselhetőbbé tenni?
Nagyon sokszor eléggé elviselhetetlen tud lenni, a sok nyomás, ami rajtunk van amiatt, amit csinálunk, mert a munkánk megköveteli az állandó figyelmet. Szóval szeretem csak elővenni az iPod-om, és zenét hallgatni, és elmenni valahova csak úgy magamban, egyedül lenni egy kicsit, általában ez az, ami lenyugtat, és elrepít engem ebből az állandó őrült mókuskerékből. Az utazáskor össze vagyunk zárva 9 másik emberrel, mindig emberek között vagy. Akkor is, ha éppen utazol, repülsz, vagy épp egy arénában vagy. Szóval én szeretek zenét hallgatni, szánni arra egy kis időt, hogy magam legyek, hogy rendbe tegyem a dolgokat a fejemben, és amikor végre otthon vagyok, az az idő az, amit… amikor mindenki megy a saját útjára. Mi mind a világ különböző részein lakunk. Az énekesünk (Ryan Key), Oroszországban, a hegedűsünk (Sean Mackin) Seattle-ben, Washington-ban él, én pedig Hollywoodban élek, a basszusgitárosunk (Josh Portman) Atlantában, Georgia-ban, a másik gitárosunk (Ryan Mendez) pedig Arizona-ban. Szóval, amikor haza megyünk, mindenki más helyre tér haza… és… a telefonjaink nem hívják egymást! (nevet) Na jó, természetesen barátok vagyunk, ne értsd félre, barátok vagyunk, de együtt töltünk 260 napot egy évből, szóval amikor otthon vagyunk, akkor a családdal foglalkozunk, annak van ott az ideje.
Nézzünk néhány dolgot a Yellowcard múltjával kapcsolatban. Hogyan ismerkedtetek meg a banda többi tagjával?
Ez egy érdekes kérdés. Eredetileg Sean (Mackin) és én voltunk az egyetlen még meglévő alapító tagjai a zenekarnak. A kezdeti felállásban szereplő tagokkal egy suliba jártunk, mind egy középiskolában voltunk. A fura az egészben, ami elég klassz is egyben, de még is érdekes, hogy a mai napig, bárki, aki megfordult a zenekarban, a korábbi együttesével már turnézott együtt a Yellowcard-dal valamikor a múltban. Például együtt turnéztunk a Staring Back-kel, ami Ryan Mendez, a gitárosunk előző zenekara volt. És nem csak, hogy együtt turnéztunk, de egy lemezcégnél is volt a zenekara a mi zenekarunkkal (Yellowcard). Aztán ott van Josh Portman, aki a basszusgitárosunk. Ő korábban a Near Miss-ben játszott. Ők is együtt turnéztak a Yellowcarddal, és régóta barátok voltunk már. Ryan Key, az énekesünk ex-bandája a Modern Amusement volt, és hát velük is jó párszor játszottunk együtt anno. Aztán valahogy mind összejöttünk, és megalakítottuk ezt, a mostani felállásban.
Melyek azok a zenekarok, amelyeket a Yellowcard közeli barátjának tekintetek? Van valami különös sztori, hogy hogyan is találkoztatok?
Igen, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon sok barátunk van, mégis van egy különleges, akiket szeretnék kiemelni, akik nem más, mint a Korn. Hatalmas nagy Korn rajongó voltam hatodikos korom óta, hatodikos vagy hetedikes korom óta. Minden cd-jük és minden egyéb, poszterek megvoltak, és még most is megvannak! Elkezdtünk együtt zenélni velük, fesztiválokon, de soha nem adódott lehetőségem, hogy lássam őket játszani, vagy találkozzak velük, mivel mindig ütközött a napirendünk, vagy valami mindig történt, például volt, hogy mi kora délután játszottunk, és le kellett lépnünk még mielőtt Ők színpadra léphettek volna. Vagy éppen egy időben játszottunk más-más színpadon. Szóval soha nem volt lehetőségem, de végül szerencsére ezen a turnén, a billentyűsük Zac (Baird), amikor Adam Lambert-nek doboltam, Ő volt a billentyűse Adamnek, szóval ott ismerkedtünk meg egymással, és ugye Ő a billentyűse a Korn-nak is. És végre most, ezen az úton több alkalommal is zenéltünk a Korn-nal. És tulajdonképpen a történet csúcspontja, hogy most, nemrég volt lehetőségem találkozni Munky-val (James Christian ‘Munky’ Shaffer) a Korn-ból, ami számomra nagyszerű dolog, mivel az egyik legnagyobb példaképem volt, ami a gitárt illeti, az egész stílusa miatt. Az első alkalommal, amikor most egymást követve léptünk fel, nagyon izgatott voltam, ott álltam a színpad szélén remélve, hogy elkaphatok egy futó pillantást, tudod. Mert én egy igazi rajongó típusú srác vagyok. (nevet) És egyszer csak a semmiből, hallom, hogy valaki mondja: “Mi újság van haver?”, és megfordultam, Munky volt az, én pedig így szóltam: “Wááóó, haver! Hogy vagy?”. És azóta a koncert óta kapcsolatban vagyunk egymással, szóval minden… Tudod… eléggé őrületes, a színpad széléről néztem a koncertet, ami nagyon király volt, mind borzasztó kedves srácok. Szóval igen, ez egy óriási pillanat volt számomra ezzel a zenekarral.
Terveztek valami közös munkát a közeljövőben velük? Vagy valamely más zenekarral?
Nagyon szeretnék zenét írni velük, én személyesen, de nem tudom, hogy ez valaha is meg fog-e történni. Kapcsolatban vagyunk egymással, szóval majd meglátjuk. De tudod, nehéz ilyen dolgokról bármit is mondani, mivel mind a Yellowcard, mind pedig a Korn turné beosztása elég zsúfolt. De én nagyon szeretnék! Bár erről még nem esett szó. Vannak még jó páran olyanok, akikkel mind szeretnénk majd együttműködni, már korábban is volt erre példa. Ez egy nagyon nehéz téma, mert bonyolult megfelelő időpontot találni ilyesmire turnézás közben, illetve arra, hogy találkozzunk, vagy arra, hogy a másik fél is elérhető legyen éppen, ez nagyon nehéz történet, ez inkább általában a stúdióban történik.
Van valami vicces becenevetek bandán belül egymás számára?
A menyasszonyom Noodle-nek hív, imádom a kutyákat, szóval még Pup-nak is szokott nevezni sokszor. De ez leginkább csak Tőle származik. Nem tudom, nem hiszem, hogy lenne zenekaron belül ilyesmi.
Térjünk vissza még pár kérdés erejéig az új albumhoz. Le tudnád nekem írni az összes számot az új albumról egyetlen szóban?
Zúzás!
És az Awakening című számotok miről szól, egészen pontosan?
Az Awakening? Hogyan is írjam le… Tudod, amikor felkelsz reggel, nem feltétlen reggel, de akár sétálhatsz az úton is, és egyszer csak hirtelen valami bevillan, és azt mondod, Wow, ez az, amit tennem kell, ez az az irány, amely felé tartanom kell. Most már teljesen motivált vagyok, minden, ami korábban történt velem, az már a múlté, most már új irányba tartok. Ez az, amit képviselni szeretne. Ez bárkivel megeshet, bármikor, akárhogy is teszel. Erre utal. Tudod, ez olyan, mint végre megnyílni mentálisan.
Készítette: Dobos Andrea, Csécs Petra
