Sokan fenntartásokkal fogadták azokat a híreket, miszerint dupla albummal készül visszatérésére az Iron Maiden, ráadásul az eddigi leghosszabb dalukat is beígérték Dickinsonék. Emiatt talán jogosan merült fel a rajongókban, hogy a mennyiség esetleg negatívan hat majd a végeredményre. Mondjuk az a tény, hogy már öt év telt el a legutóbbi Maiden-korong óta, adhatott bizalmat a kétkedőknek is, hisz egy ilyen kaliberű zenekarnak ez elegendő idő, hogy két lemeznyi minőségi anyagot tegyen le elénk. És gyakorlatilag ez történt, hiszen egy modern időutazást kaptunk mindenféle mélypont nélkül.
 .
Ahogy minden lemeznél, igazából itt is az idő dönti majd el, hol is helyezkedik el pontosan a The Book Of Souls a Maiden-lemezek sorában, de azt már most minden bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a komplex dalszerkeszetek, fogós dallamok miatt sokaknál időtálló anyag lesz ez, ahol szinte annak sincs értelme, hogy a számokat egyenként kezdjük boncolgatni, pont az összetettség miatt. A két korong dalai szinte kivétel nélkül monumentálisra sikeredtek, részletességüket biztosan nem fogja senki könnyen kiismerni. Ami még ezeken felül egy óriási pozitívum, hogy szerencsére Bruce Dickinson betegsége nem nyomta rá bélyegét a hangjára, gyakorlatilag semmit sem lehet észlelni abból, hogy min ment keresztül az elmúlt évben.
 .
maiden-1Akik aktívan követték a Maiden munkásságát, azoknak rögtön feltűnhet az első hallgatásnál is, hogy az instrumentális betétek nagyobb szerepet kaptak, míg a refrének kissé héttérbe szorultak az előző sorlemezekhez képest. Pont ettől lesznek igazán élvezetesek a dalok, sokkal kisebb eséllyel fordulhatnak át bárkinél is unalomba. Ahogy fentebb már említettem, nehéz számokra bontani a The Book Of Soulst, de azért természetesen mindenki megtalálhatja a kedvenceit a lemezen. Nem túlzás talán azt sem állítani, hogy egyik másik szerzemény ha húsz évvel ezelőtt készül, ma már biztosan a legnagyobb klasszikusok között emlegetné mindenki. A The Red And The Black például egy ilyen darab, hiszen elképesztően fülbemászó track. Ugyanígy az Empire Of The Clouds is, ami ráadásul 18 perces hosszával a Maiden-életmű leghosszabb dala. A klipes Speed Of Light a maga bő öt perces hosszával a legrövidebb mű a korongon, így talán érthető, hogy pont ez a klipes szerzemény is. Az egyes tételeket egyébként jól be lehet helyezni a csapat korai korszakai közé, mintha minden érából csak a legjobb hatások érték volna a lemez munkálatait.
 .
Mérget vehetünk rá, hogy – ha csak valami váratlan nem történik – nem a The Book Of Souls az Iron Maiden utolsó lemeze a sorban. De hogy lesz e még valaha ennél jobb, az már közel sem biztos. Éppen ezért ez a lemez megérdemli a maximális pontszámot.

 . 

Eddie újra a csúcson (Iron Maiden - The Book Of Souls - kritika)
Egy modern időutazást kaptunk mindenféle mélypont nélkül
Ami tetszett
  • monumentális dalok
  • Dickinson újra ereje teljében
Ami nem tetszett
  • nincs ilyen
5.0Szerintünk
Olvasói értékelés: (5 Szavazások)