A Dumplin’ Julie Murphy sikerkönyvének a film adaptációja, mely a vásznon ugyan nem váltja meg a világot, de nagyon szerethető és sok kellemes pillanatot fog okozni a nézőnek.
Az ex-szépségkirálynő (Jennifer Aniston) folyamatosan kritizálja külseje miatt a plus-size méretű tini lányát, aki nem örökölte édesanyja génjeit, gyerekkora óta súlyproblémákkal küzd. Dumplint, aki Dundinak szólít, néha nyilvánosan is és nem érti, miért égő ez a lánynak, aki mellesleg nem sokat ad a felszínes anyja szavára. Dumplint anyja egyedül nevelte, illetve ez nem teljesen igaz, mert hamar kiderül, hogy a nagynénje Lucy (Hilliary Begley) törődött vele igazából, aki sajnos idejekorán elhunyt. Dundi, akit igazából Willowdean Dickson-nak hívnak (Danielle Macdonald) menthetetlen Dolly Parton-rajongó, ennek pedig később lesz jelentősége a film folyamán. A középiskolás lány munkát vállal a helyi gyorsétteremben, ahol dolgozik egy totál szexi sportoló srác: Bo Larson (Luke Benward), akibe nyilvánvalóan belezúgott, de ami fura, a srác is totál odáig van a lányért. Willowdean, vagyis Will nagyon ellene van anyja felszínes világának, hogy a nő csak a külsejével foglalkozik és a közelgő szépségverseny rendezésével. Olyannyira elege lesz, hogy két trampli és egy „jó nő” barátnőjével polgárpukkasztás céljából neveznek a versenyre. Könnyű kitalálni, hogy a drága mama ennek kevésbé örül és hogy innentől minden konfliktusuk ebből adódik.
Amennyire nyögvenyelősen indult a film, annyira vicces és szórakoztató lett a végefelé. Megjárunk néhány felnőtteknek való kocsmát a film folyamán, ahol gyönyörű travik segítik kiforrni a Willben lévő Dolly Parton-t. Anniston csodásan alakit ismét, bár nekem már van egy kis ellenérzésem az öregedő színésznővel szemben és a kép számomra most állt össze ezzel a filmmel.
Kezdte a Kellékfeleséggel, ahol láthattuk, Brad Pitt egy totális idióta, hogy elhagyta ezt a nőt Angelina Jolieért, majd jött a We are the Millers (Családi üzelmek), ahol már látnom kellett volna, hogy a 40+os Anniston játéka mire megy ki?… Na, de a Dumplin-ban jöttem rá, ez a nő imádja mutogatni magát és azt, hogy tiniket megszégyenítő teste van. Mindez persze semmit sem számít, mert remek és élethű az alakítása és egy nagyon szerethető színésznő amúgy.
Kedves és derűs kis vígjáték ez, melynek könnyen átjön a pozitív üzenete: légy önmagad, szeresd a külsőd, hogy mások is úgy szeressenek, ahogy vagy.
