A Drakulics elvtárs a kommunizmus és a vámpírmitológia különleges és különösen vicces találkozása. Már a címen eléggé leakadtunk: most ez valami nagyon jó lesz, vagy botrányosan rossz. Szerencsénkre az első a helyes válasz.
1970-ben járunk, dübörög a szocializmus Magyarországon, melyet iszonyat élethű módon éreztet velünk a film. A Drakulics elvtárs elején Kádárt (Rába Roland) a Szovjetunióból hívják, miszerint hamarosan érkezik valaki (Fábián elvtárs – Nagy Zsolt), aki feltehetően vámpír és a ruszkiknak kell a vére. Hogy miért? Mert az örökéletre vágynak, hah. Így kerül képbe a két főszereplő: Magyar Mária (Walters Lili) és Kun László (Nagy Ervin), akik azt a feladatot kapják, hogy kísérjék Fábiánt és közben nyomozzanak utána.
Mária, fedőnevén Madárka és Kun egy párt is alkotnak a filmben és a bonyodalom akkor kezdődik, amikor a vezetés kitalálja, úgy férkőzhetnek Fábián közelébe, ha Madárka elcsábítja. Kun, aki alapból nem egy nagy lepedőakrobata, ami rögtön a film elején kiderül, ennek kevésbé örül. Nem úgy, mint Mária… De valljuk be, Fábián sokkal szexibb, nem öregszik és biztos többet bír az ágyban, mint három perc. Nem vagyok prűd, de túl sokszor mutatják szerencsétlen Kun három perces tudását, értelmét veszti a szarkazmus. Laci rettentő féltékeny (hozzáteszem jogosan), így kénytelen lépéseket tenni és nyomozni, mert Madárka fejét igencsak elcsavarta a szexi vámpír…
Eleinte kevésnek éreztem, hogy csak 90 perces lesz a film, de mint sokszor, itt is az elmélet volt csak tökéletes, a kivitelezés már kevésbé és a vége fele már fészkelődtem. Egy vámpíros filmből sem marad ki, hogy végül valakit átváltoztatnak, így itt sem, hogy kit, az legyen titok, hogy érdemes legyen másnak is megnéznie. Ingyen vér és örök kommunizmus, akarom mondani: örök ÉLET!
