A Doctor Strange az őrület multiverzumában bemutatóját is rendesen megtréfálta a vírushelyzet, ezért ha az eredeti tervekhez képest később is érkezett, de Sam Raimi miatt mindenképp érdemes volt rá várni. A horror- és thriller filmek világát remekül ismerő Raimi pedig olyan vizekre kalauzolja a nézőt a Marvel legújabb filmes fejezetében, amelyet pár éve még nehéz lett volna elképzelni.
Eredetileg a multiverzumok bevezetését célozta volna meg a film, de végül azt a Pókember: Nincs hazaút tette meg elsőnek, persze ha a sorozatokat most nem számítjuk ide. Nem igazán rengette meg a produkciót, hogy a történetet a fentiek miatt át kellett variálni, hiszen egy ízig-vérig Marvel-filmmel állunk szemben, csak ezúttal a vérből egy kicsit több jutott a szokásosnál.
Strange épp egy esküvőn szomorkodik és irigykedik oldalról az ifjú párra, mikor a semmiből egy akciótenger sűrűjében találja magát. Hirtelen mellészegül America Chavez, aki képes a dimenziók között ugrálni, igaz, irányítani nem képes erejét. A duó innentől együtt ugrál a dimenziókapukon keresztül, hogy az Americára leselkedő veszély ne találjon rájuk. A sztori másik központi figurája Wanda Maximoff, vagyis a Skarlát Boszorkány, akinek olyan terve van a multiverzummal, amitől senki sem lehet őt képes eltántorítani.
Sam Raimi nem ültette fel híveit, ő valóban egy ijesztő és sötét utazásra hívja a nézőt, vele együtt pedig az ő filmes univerzumából is feltűnik néhány ikonikus pillanat vagy szereplő. Feszegeti a határokat, de azért egy lépéssel azok előtt marad. Még így is van annyira ijesztő, hogy gyerekeknek már túl sok legyen. Kvázi egy belépő szintű horrorra és az azzal járó feszültségkeltésre lehet számítani.
Ami viszont a dolog árnyoldalát illeti, a Doctor Strange az őrület multiverzumában az ijesztő hangulaton túl kevés újdonsággal szolgál. Történetvezetésében inkább a kiszámíthatóság felé billen a mérleg, a fókusz ezúttal is a popcornfaktoron van. A szájbarágásnak köszönhetően az is hamar képbe kerül, aki a sorozatokat egyáltalán nem követte két film között.
Benedict Cumberbatch és Elizabeth Olsen is remek, ahogy az Americát alakító Xochitl Gomez is kellemes meglepetésként ért minket. Danny Elfman zenéjével pedig csak még jobban berobban a hátborzongató hangulatbomba. Raimi remek munkát végzett, egy futószalagon gyártott produkcióba sikerült új színt vinnie. És ha bár túl sokáig emlékezetes nem lesz a Doctor Strange az őrület multiverzumában, azért üde színfoltként teheti ki a Marvel a képzeletbeli vitrinbe.
