Hans Petter Moland a saját kultuszfilmjét, a 2014-ben bemutatott Az eltűnés sorrendjében című alkotást adaptálta újra, ezúttal fagyos amerikai környezetben. Stellan Skarsgard helyét Liam Neeson vette át, aki az Elrabolva első része óta nem ment ekkorát gyilkolásban.

A fagyos coloradói síközpontban hókotró-sofőrként dolgozó Nels (Liam Neeson) nyugodt élete fenekestül felfordul, mikor fiát, a helyi, nagyhatalmú drogbáró meggyilkolja. Az Év Polgára cím birtokosa még sosem tért le a helyes útról, egészen mostanáig: a feldühödött apa kezébe veszi az irányítást, extrém előítéletekkel és nehézfegyverekkel felvértezve bosszúhadjáratba kezd. A gyilkos tempójú Nelst egyetlen cél élteti, egytől egyig ki akarja iktatni a kartell embereit… és az egykor feddhetetlen hómunkás kezei között csak úgy hullanak a gengszterek a hófödte hegyekben…

Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a Dermesztő hajsza kicsivel sem lett rosszabb film, mint Az eltűnés sorrendjében. A kettő között azonban van némi különbség. A norvég eredetihez képest az új verzió méginkább szatírikusabb, jóval elborultabb is. Moland remekül vitte át a szerb maffia attitűdöt az indián közösségbe és talán még ‘szerethetőbb’ is lett ez a banda az eredeti filmhez képest.

Neeson kissé esetlen karaktere ellenére keményen osztogatja a pofonokat, de ez az egész valahogy cseppet sem tűnik fáradtnak. Annyi akciószerep után az ír szész még mindig remekül tudja hozni a bosszúszomjas figurát.

Lehetne kritizálni a kissé bugyuta CGI-t, de felesleges ezeken fennakadni. A Dermesztő hajsza a Fargo jobb pillanataira emlékezte, már csak ezért is érdemes rá mindenképp beülni.

Dermesztő hajsza (kritika)
A Dermesztő hajsza a Fargo jobb pillanataira emlékezte, már csak ezért is érdemes rá mindenképp beülni.
75%Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
65%