A Csodálatos fiú nem került be az idei Oscar-gálán hype-olt filmek szűk körébe, de ez ne tévesszen meg senkit, sőt! Timothée Chalamet és Steve Carell családi drámája hihetetlenül érzelmes, ugyanakkor nagyon aktuális, klasszikus elgondolkodtató alkotás. A két bestseller, David és Nic Sheff memoárjai alapján készült film nem csak egy újabb tanmese arról, hogy a drog rossz, hanem képes újat is mutatni ebben a kényelmetlen témában.

David Sheff (Steve Carell) sikeres újságíróként éli hétköznapjait második feleségével és két gyermekükkel. Az idilli hangulatba David előző házasságából született épp csak felnőtt fia, Nic (Timothée Chalamet) rondít bele, akinek drogfüggősége egyre súlyosabb méreteket ölt. Hiábavaló minden kísérlet, amit apa a fia érdekében tenni próbál, úgy tűnik se elvonokúra, se más nem tudja visszarángati őt a mélyülő gödörből. Nic ígéretei egyre semmitmondóbbak David számára, akit kevés választ el attól, hogy teljesen elengedje a beteg fiatal kezét, hiszen Nic állapota már David új családját is egyre kellemetlenebb helyzetbe hozza.

Felix Van Groeningen, az Oscar-jelölt Alabama és Monroe rendezőjének ez az első angol nyelvű filmje. Groeningen alkotásában az a jó, hogy nem lohol a drogfüggő nyakában, nem akarja mindenáron premier plánban mutatni mit tesz meg az anyagért, helyette inkább a hozzátartozók életén keresztül szembesülünk a borzalmakkal. Mennyire szívbemarkoló egy apának, ha azt hallja, hogy a fia már megint megszökött egy elvonóból, hogy ő maga teljesen tehetetlen, egyszerűen csak csendes szemlélője lehet imádott gyermeke leépülésének és attól retteg, a következő telefonhívás már a legrosszabb hírt hozza.

Ehhez pedig megvannak a tökéletes szereplők is. Steve Carell ismét bizonyítja, hogy a dráma épp olyan közel áll hozzá, mint a komédia. A kétségbeesettség, a csalódottság a kiábrándultság minden egyes rezdülése tökéletesen kiolvasható az arcjátékáról. A Csodálatos fiú az ő filmje, ő van a középpontban, vele azonosulunk, vele próbáljuk átvészelni a borzalmakat. Ugyanakkor itt van a tökéletes mellékszereplő Timothée Chalamet személyében, aki most már bizonyosan generációjának egyik legkiemelkedőbb színésze. Nem is csak mert ezért filmért is Oscarra jelölték (immáron másodszor karrierje során) a Legjobb mellékszereplő kategóriában, de azért a tiszta, meggyőző, teljesen természetességgel megformált Nic Sheffért, aki úgy képes könnyen csalni a néző szemébe, hogy ahhoz egyetlen hatásvadász eszközért sem nyúl. A 23 éves színész egyszerűen pazar, úgy ahogy van.

Szülőként különösen szívfacsaró ezt a filmet megnézni, de bármilyen korosztály, bármilyen társadalmi helyzetben lévő egyén inspirációt és erőt meríthet belőle. A démonok felett nem mindig lehet győzedelmeskedni, de a család összetartó erejénél nincs fontosabb.

Csodálatos fiú (kritika)
Groeningen alkotásában az a jó, hogy nem lohol a drogfüggő nyakában, nem akarja mindenáron premier plánban mutatni mit tesz meg az anyagért, helyette inkább a hozzátartozók életén keresztül szembesülünk a borzalmakkal.
90%Szerintünk
Olvasói értékelés: (3 Szavazások)
91%