[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Habár már az előzetes alapján sem tűnt vérfagyasztó horrornak a Bye Bye Man, mivel volt rá példa, hogy egy-egy gyengébb trailer után kellemes meglepetéseket okozott a film, adtam egy esélyt neki.
Bár ne tettem volna…
A film tulajdonképpen egy egészen ígéretesnek tűnő kertvárosi mészárlással indul, ami még a hatvanas években történt. Látunk egy középkorú férfit, aki sörétes puskával végigmegy a szomszédságon és kérdés nélkül mindenkit megöl. Az azonban már gyanúra adhat okot, hogy a lövöldözésnél mindenhonnan kispórolták a művért.
Majd ugrunk egyet az időben és a történet három fiatal egyetemistával folytatódik, akik az egyetem közelében kibérelnek egy óriási, kétszintes házat. Biztos létezik diák, aki ilyen albérletben lakik, csak sajnos attól tartok, nem ezen a bolygón. A főszereplők, Elliot, barátnője, Sacha és barátjuk John beköltöznek a házba, ahol aztán el is kezdődnek a furcsaságok. Találnak egy régi éjjelszekrényt, azon egy pénzérmét, ami folyton leesik a földre. A fiókba firkált mondatok közül olvassák ki a gonosz nevét, amit tilos kimondani, sőt tilos rágondolni is. A házavató buli után tartanak gyorsan egy szelleműző szeánszot, amit Sacha kissé stikkes barátnője vezet, és ahol Elliot rögtön ki is mondja a bűvös nevet, megfertőzve ezzel barátai elméjét. Innentől kezdve nem tudnak másra gondolni, csak a By Bye Man-re.
Az alapötlet éppenséggel nem is lenne rossz. Adott egy rém, aki tulajdonképpen nem gyilkol, hanem gyilkosságra kényszeríti az áldozatait. Abból táplálkozik, ha az emberek félelemmel gondolnak rá. Van itt tehát skizofrénia, paranoia és mindenféle hallucináció. A démon külseje egészen addig a pillanatig ijesztőnek tűnik, míg meg nem látjuk az arcát, majd fel nem bukkan a borzasztó gagyin megrajzolt „vérszomjas” kutyája, aki az áldozatokból falatozik. Hogy ki ez a Bye Bye Man, honnan jött és mi a célja, sajnos nem derül ki. Mint ahogy a folyton leeső pénzérme funkciója sem. Meg egyáltalán mi ez a név, hogy Bye Bye Man?
Sajnos a film gyengeségéhez a csapnivaló színészi teljesítmény is erősen hozzájárul. Egyedül talán az Elliotot alakító Douglas Smith arcán tűnik őszintének a para. A rendőrként néhány percre felbukkanó Carrie-Anne Moss, A Mátrix Trinityje ugyanolyan faarcú és mimikátlan, mint amikor 18 évvel ezelőtt a piros pirulát választotta. Az, hogy az Oscar-, Golden Globe-, és Emmy-díjas színésznőt, Faye Dunawayt hogyan sikerült rábeszélni, hogy szerepeljen a filmben, kész rejtély.
A karakterekről semmi nem derül ki, nem ismerjük meg őket igazán. A borzasztóan egyszerű párbeszédek mellett a magyar szinkron is hagy kivetnivalót maga után. Az, hogy Elliot Macinak hívja a barátnőjét, pedig kimondottan idegesítő.
Nincs feszültség, nincs rettegés, nincs meglepetés, nincs csavar és nincs semmi új a Bye Bye Manben, ami miatt tényleg érdemes lenne végigülni ezt a 96 percet. Pocsékul megírt forgatókönyv, béna rendezés, nem túl erős operatőri munka és a színészi kvalitás teljes hiánya jellemzik a filmet. „Ne mondd ki, ne gondolj rá!” és a legjobb, ha nem is nézed meg.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
