bring_me_the_horizon_201301_website_image_hwoc_wuxgaTörténelmi pillanathoz érkezett a ShortScore-busz, csak úgy, mint mi magunk, hiszen Pozsonyba ezelőtt még sosem szerveztünk közös utazást, de még csak egyéni koncertlátogatást sem. Az első ilyen alkalom pedig a Bring Me The Horizon aktuális európai turnéjának utolsó, szlovák állomására esett.

A legutóbbi, Sempiternal albumát túráztató, Oli Sykes vezette sheffieldi extrém metal csapat és kísérete, akiket az éppen mindentől búcsúzó Your Demise alkotott, egy igazán nyugati színvonalú helyen léphetett fel. A Pozsony külvárosában fekvő Majestic Music Club ugyanis kialakításában és audienciájában is tökéletesen hasonlított a bécsi Arenára. A kb. ezer főt befogadni képes helyszín zsúfolásig megtelt az igen korai kezdésre, hiszen hét órakor már a Your Demise ugrált a színpadon.

A szintén brit csapat pont akkorra lett igazán közönség kedvenc zenekar, mikor bejelentette feloszlását. Bár a 2011-es Enter Shikari körúton nálunk is megfordult banda csak jövő tavasszal hagy fel a koncertezéssel, már most is a búcsú jegyében járjak Európa klubtermeit. A nekik leosztott bő fél óra alatt a legfrissebb, Cold Chillin EP mellett előkerültek az korábbi három lemez legfogósabb tételei is. Annyi biztos, hogy ha tényleg lelépnek majd a színről és nem gondolják meg magukat a hátralévő közel egy évben, úgy egy igen jó koncertzenekarral lesz szegényebb a modern HC mezőny.

A helyi tájékoztatásnak megfelelően pontban nyolckor, tömött lelátó és megzsúfoltabb küzdőtér előtt sétált a Majestic színpadára a BMTH legénysége, akik rögvest a Shadow Moses-szel nyitották precízen kimért egy órás show-jukat. Oli Sykes minden mozdulatát több száz lányrajongó sikoltozása követett, aki egyébként igyekezett is a lehető legtöbbet kommunikálni a publikummal. Tekintve, hogy nem nagyon húzták az időt az egyes dalok közt ez így is szűkszavúra sikeredett, de az ajándékként, találomra bedobált pólók azért sokaknak többet értek minden random szónál. Közben persze a csapat bőszen pörgette a eddigi pályafutása kiemelt tételeit, így a már említett nyitódal mellett a Chelsea Smile, az Alligator Blood, az It Never Ends, a Diamonds Aren’t Forever, vagy épp a ráadásnak elnyomott Sleepwalking is terítékre került.

A szinte másodpercre pontosan egy órás show egy dolgot mindenképp bizonyított: a BMTH kiemelt helye megkérdőjelezhetetlen a mai metal színtéren. Nem a legegyedibb, nem a legelőremutatóbb, de sok felkapott kortárs zenekarnál őszintébb módon közvetítik magukat és dalaikat a közönség felé. Valószínűleg arra sem kell már sokat várnunk, hogy a magyar közönség is testközelből tapasztalhassa meg ugyanezt itthon.