Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444
[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Az Univerzum története egy különleges és szürreális utazás az időben, ami Földünk történetét meséli el a kezdetektől napjainkig. Terrence Malick rendhagyó alkotása megosztó és káprázatos egyszerre.
A filmet dokumentumfilmként aposztrofálják, de egyáltalán nem szorítható be a műfaj hagyományos keretei közé. Lényegében lenyűgözően gyönyörű képek pergő sorozata, hagyományos narráció nélkül. Malick nem szavak útján, inkább a vizualitásra szorítkozva adja át az információkat. Űrtörmelék, csillagok és bolygók, egysejtűek és dinoszauruszok képei repítenek vissza minket az időben, ami tényleg látványos, de egy idő után nagyon unalmassá válik.
Egyszerűen a játékidő végére sem derül ki, hogy a rendezőnek mi a célja ezzel a sok szépséggel, pedig még Cate Blanchett is elszegődik Malick kedvéért mondvacsinált narrátornak. Narrációja kimerül abban, hogy kvázi dadaista stílusban verselve, sopánkodva keresi az anyját, a Napot. Közben klasszikus zene szól és Malick néha megszakítja az esztétikumot pár eléggé nyers képpel, amik leölt állatokat, vagy mentálisan sérült embereket ábrázolnak, de láthatunk jelenetet egy Indiai piac életéből, vagy afrikai nyomortelepről is.
Kijelenthetjük, hogy a rendező által felvonultatott esztétikum önmagában nem elég szórakoztató, gyakorlatilag olyan érzés nézni a filmet, mintha az embert telenyomnák lónyugtatóval, de legalábbis egy balul sikerült LSD-trip látszatát kelti.
Azt már mindenki döntse el saját maga, hogy ez mennyire felel meg az igényeinek. Insomniában szenvedők előnyben!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
