A Kingsman egy remek akció vígjáték. Akkorát üt, mintha nemes egyszerűséggel jól pofán vágnának egy sörös korsóval. Daniel Craig nyugodtan pakolhat! Itt van nekünk helyette Colin Firth.

Matthew Vaughn hosszú idő óta az első olyan rendező, aki nem fél hátat fordítani a mostanában divatos, túlzottan komolyra vett, baljós hangulatú akció filmeknek. A Kingsman görbe tükröt tart a műfaj elé és ez a szarkazmus kifejezetten jót tesz neki. Képregény-szerű stílusa pörgős, mégis hanyagul elegáns megoldásokkal dolgozik. Vaughn nem csupán kifigurázza a műfaj alap elemeit, de jó adag öniróniát is gyakorol a szereplő választással. Itt van például Michael Caine, akinek karrierjét alapvetően meghatározta a Harry Palmer- sorozat. Caine öt filmen keresztül alakította a fásult, szemüveges titkos ügynököt, aki sok mindenben eltért a Bond féle karaktertől. Éppen ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy a legendás veterán színész fogja játszani a Kingsman titkosszolgálat fejét. Vagy ott van Colin Firth, akit soha nem választottak ki Bond szerepére. Bár a Suszter, szabó, baka kémben játszott már ügynököt, az ember valahogy mégsem hinné róla, hogy Firth alkalmas lenne az öltönyös igazságosztó szerepére. Mekkora tévedés! Ő egy vérbeli kaméleon. A Kingsman egyértelműen az ő jutalomjátéka. Olyan erővel uralja a filmet, hogy az általa megformált karakter halála után a történet gyakorlatilag durva mélyrepülésbe kezd, de ne szaladjunk ennyire előre.

A sztori, ha úgy vesszük kifejezetten sablonos. Adva van egy jobb sorsra érdemes főhős, aki apja halála után, a londoni utcagyerekek kallódó életét éli. Töki (Taron Egerton) apja egy szigorúan titkos katonai bevetésen vesztette életét, és nem marad más utána, mint egy kitüntetés és egy üresnek hangzó ígéret, amit egykori bajtársa tett a családnak, hogy ha nagy bajba kerülnek, segít. Baj az van rendesen, mert a srác folyamatos harcban áll nevelőapjával, aki pitiáner bandájával uralkodik a környéken és szinte már sportot űz abból, hogy módszeresen veri a családot. Mikor egy balhé után lesittelik Tökit és helyzete totálisan kilátástalanná válik, úgy dönt, felveszi a kapcsolatot apja régi parancsnokával.

Itt lép a képbe Harry Hart (Colin Firth), aki mint utóbb kiderül, egy nemzetközi titkosszolgálat, a Kingsman ügynöke. Ígéretéhez híven kiszabadítja Tökit a börtönből és felkínálja neki a lehetőséget, hogy apja nyomdokaiba léphessen az ügynökségnél. A kiképzés azonban idő előtt félbe szakad, mert egy őrült milliomos (Samuel L. Jackson) egymás után rabolja el a világ befolyásos embereit. Az ifjú ügynöknek pedig természetesen segítenie kell a leleplezésében. Egyszerű kis történet, a látvány és az akció jelenetek mégis nagyon szórakoztatóvá teszik. A Kingsman a forgatókönyv szerint egy nemzetközi, független titkosszolgálat, mégis annyira brit amennyire csak lehetséges. Főhadiszállásuk szinte vetekszik a Buckingham- palota belső termeivel és az ügynökök egytől egyik kifogástalan megjelenésű úriemberek. Szerkentyűik láttán pedig még inkább úgy érezzük, hogy egy képregénnyel ötvözött nosztalgikus Bond filmbe csöppentünk.

Van itt minden, amit csak el lehet képzelni: golyóálló öltöny, öngyújtónak álcázott kézigránát, spéci méreggel ellátott töltőtoll, cipőbe rejtett kés, gépfegyverré változó esernyő, hogy a kameraként működő szemüvegről már ne is beszéljünk.

A mesterien koreografált akciójelenetek pedig csúcsra járatják a látványvilágot. Ha valamiért érdemes megnézni a filmet, akkor ez az. Még a legedzettebb akciófilm rajongónak is tuti le fog esni az álla azon, ahogy Colin Firth maga mögött hagyva a Bridget Jones féle cikis kakas viadalt, olyan hanyag eleganciával mészárol le egy komplett templomi gyülekezetet, hogy komolyan mondom az ember szíve belesajdul a gyönyörűségbe. Olyan akciófilmes magaslatokba emelkedik verekedős jeleneteivel, hogy talán még Batman sem tudná onnan letaszítani, mert annyira menő. Pont ezzel van a probléma!

Miután a Firth által játszott karakter kikerül a képből a történet erősen középszerűvé válik. Taron Egerton jól játszik, sőt az is nagyon valószínű, hogy hamarosan világsztárrá válhat, mégsem tudja egyedül elvinni a hátán a befejezést. Bár Matthew Vaughn az utolsó fél órára is tartogat még jó néhány meglepetést, ez nem változtat azon a tényen, hogy a film vége jobban hasonlít Austin Powers aranyszerszámához, mint az elvárható volna.

Ettől az apró hibától eltekintve a Kingsman egy olyan film, amit a műfaj szerelmeseinek kötelezően látni kell!

Az öltöny mindenkinek kötelező (Kingsman - A titkosszolgálat kritika)
"Akkorát üt, mintha nemes egyszerűséggel jól pofán vágnának egy sörös korsóval."
8.4Szerintünk
Olvasói értékelés: (11 Szavazások)
10.1