[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Keanu Reeves, a Rémkirály visszatért és a kínos beceneve most sem zavarja abban, hogy tonna számra szórja a töltényt. A John Wick 2014-es első része komoly figyelmet kapott, hála az akciófilmekre korábban nem jellemző öniróniának és viszonylag friss megközelítésnek. Megújítani persze nem tudta a zsánert, de nem is az volt a dolga. Három évvel később elkészült a 2. felvonás, ami hosszabb, látványosabb, de valahol egy k és ezzel némileg gyengébb is, mint az elődje.
John Wick (Keanu Reeves) ott folytatja, ahol az első rész végén abbahagyta: ellopott autóját akarja visszaszerezni és ahogy tette azt kutyája megbosszulásánál, ezúttal is nagyon hatásos eszközei vannak ellenfelei ártalmatlanná tételére. Régi kollégája felbukkanásakor viszont már ő is tehetetlen: hiába szeretné élni a bérgyilkosok békés nyugdíjas éveit, Santino D’Antonio olyan munkával bízza meg, amit bármennyire is szeretne, nem tud visszautasítani, leginkább mert a saját élete múlik raja. Wick Rómába utazik, ahol Santino nővérét kellene likvidálnia, de hamar szembesül a ténnyel, hogy nem egészen úgy zajlanak ott a dolgok, ahogy azt előzetesen eltervezte.
Chad Stahelski kaszkadőr múltjával esett neki a John Wick filmeknek és a tapasztalatait elég jól használta fel a rendezői székben is. A 2. felvonás sajátos hangulata van annyira jó, mint a első részé volt, de itt a történetvezetésben már jóval több üresjárattal találkozunk és a látványos öldöklésen kívül kevés dolog köti le a figyelmet. Az akció persze ezúttal is parádés, néha szürreális, néha sokkoló. A zsáner követleményeinek nem csak megfelel, de néha annyira csúcsrapörgeti, hogy szinte már egyenesen szembe is megy a megszokottal.
A 2. felvonás viszont sokat akar hozzátenni az első rész bosszúsztorijához: ki akarja bontani azt a misztikus világot, ami a bérgyilkosokat körülveszi és ez a megmagyarázósdi kevésbé áll jól a filmnek. Ráadásul túl nagy mélységekbe akar merülni, miközben az első rész báját is az adta, hogy a sztori elképesztően egyszerű szinten mozgott.
Nincs panasz azonban a további színészekre… az első rész néhány ismerős figurája mellett felbukkan az Orange Is The New Black sztárja, Ruby Rose, a rapper Common, a jó öreg Laurence Fishburne és a Honfoglalás óta tiszteletbeli magyar, Franco Nero is.
Akinek az első rész bejött, jó eséllyel most sem fog pofára esni, mert az adrenalin szint ismét az egekbe szökik. Sajnos az erőltetett sztori miatt van némi hiányérzetünk, emiatt pedig valamelyest hátrébb sorolandó a 2. felvonás az első epizódhoz képest.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
