Derryben eltelt 27 év és a pokol ismét visszatér a kisváros lakóinak életébe. A Vesztesek Klubjának tagjai felnőttek, messze sodródtak egymástól, de Pennywise újboli felbukkanása ismét összehozza a nagy csapatot. Stephen King mesteri regényéből készült film második felvonásában ott van minden, amiért az első imádtuk: jó szereplők, humor, bivaly erős horror, de mégsem áll össze olyan jó történetté, mint a 2017-es film.
A rendkívül népszerű első rész után Andy Muschietti rendező folytatta a horror királyának regényét filmen is, ráadásul az emlékezetes gyerekszereplők helyére most olyan népszerű színészek érkeznek, mint Jessica Chastain, James McAvoy és Bill Hader. A retteget Pennywise szerepében ismét visszatér Bill Skarsgard, aki még mindig úgy mozgatja a szemgolyóit, hogy az már önmagában is instant ágybavizelést okoz.
A Vesztesek Klubja egyszer már legyőzte a gonosz bohócot, tagjai túlélték a túlélhetetlent. A csapatból szinte senki sem maradt később Derryben, de most mégis vissza kell térniük, hogy megtörjék Pennywise 27 évente felbukkanó terrorját. És akkor el is szabadul a pokol, mely majd három órán keresztül zajlik. Sajnos túl hosszú ez az idő arra, hogy végig izgalmas történésekkel legyen megtöltve.
Eleve elég sok visszaemlékezést kapunk a csapat tagjainak gyerekkorából, melyek vajmi keveset adnak hozzá a karakterkhez, vagy magához a sztorihoz. Ahogy haladunk előre a cselekményben, mintha a Pennywise elleni küzdelem is teljesen értelmetlen módon zajlana. Megvan, hogy lehet őt legyőzni, de az egész sántít, hiszen jórformán a főszereplők hozzák az újabb ás újabb szabályokat a harcban. A Krajcáros meg csak húzza az időt: ahelyett, hogy tenné azt amiért visszajött, csak játszadozik, indokolatlanul nagy teret és időt engedve hőseinknek, hogy eljussanak a végponthoz.
A főszereplőket hatalmas elismerés illeti, ezzel magát a castingot is egyben. A felnőtt Vesztesek mindegyike remekül mentette át a gyermekkori énjük jellegzetes jegyeit. Közülök talán pont a McAvoy, Hader, Chastain trió a legemlékezetesebb, de egyébként a többiekre sem panaszkodhatunk. Ahogy Skarsgardra sem – továbbra is elképesztően para a megjelenése. Kár, hogy most őt nem látjuk túl sokat, helyette sokszor CGI szörnyek ugranak az arcunkba.
Az AZ – Második fejezeten érezni lehet mennyire erőlködik, hogy felnőjön az első részhez, de hiába a giga játékidő, a rengeteg flashback a ’80-as évekből, a brutál látvány, sztorijában egyszerűen nem tud elég jó lenni. Mondjuk a 2017-es film évtizedek múlva is iskola példa lesz, a folyatás viszont inkább a tucathorrorok közt lesz jegyezve.
