A Boszorkány és a Világítótorony miatt is ünnepelt rendező, Robert Eggers ezúttal skandináv környezetbe ültette át erőteljes vízióit. Az északi egy hagyományosnak mondható bosszúfilm lett, nem hagyományos környezetben. Eggers a viking kultúrát és világot lenyűgöző módon, mindenféle romantikus ábrázolás nélkül vitte mozivászonra. A végeredmény pedig az idei felhozatal egyik legjobb alkotása.
Az északi főszerepét Eggers szerint az első pillanattól kezdve Alexander Skarsgårdra szabták, aki a nulladik perctől a projekt mellett állt. Skarsgård pedig mintha csak erre a szerepre született volna, elképesztően erős karakter, amihez persze a köré felépített történet is jócskán hozzájárul. Ő alakítja a felnőtt Amleth herceget, aki gyerekként esküdött még bosszút apja (Ethan Hawke) gyilkosa, vagyis saját nagybátyja (Claes Bang) ellen, aki ráadásul anyjától (Nicole Kidman) is elszakította őt. Amleth egy kegyetlen, de a vikingek szemével teljesen hétköznapi portyázás során találkozik Olgával (Anya Taylor-Joy), a szláv rabszolganővel, aki segít hogy végső célpontján, Izlandon beteljesíthesse ígéretét.
Az már ebből a fenti rövid összegzésből is látszik, hogy nagyon komoly szereplőgárda jött össze a filmre, pláne, hogy a kisebb szerepekben olyan nevek tűnnek fel, mint Björk vagy éppen a Világítótornyban is mesterit alakító Willem Dafoe. Érdekesség, hogy a nagysikerű HBO-s sorozatban Kidman és Skarsgård házastársat játszottak, itt pedig anya és fia kapcsolatban állnak egymással.
A Vikingek sorozat sikere miatt az elmúlt években meglehetősen nagy hype övezte a skandináv népekről, hősökről, csatákról szóló történeteket. Ezek jó része inkább kevesebb, mint több átfedésben volt a valós eseményekkel. Ráadásul többségük egy meglehetősen romantikus képet festett a vikingek mindennapjairól. Az északi teljesen más szemszögből közelíti meg az első ezredforduló környékén játszódó eposzt. Eggers és csapata óriási kutatómunkát végeztek, hogy a lehető legpontosabban adják vissza az akkori népek mindennapjait, hiedelmeit, küzdelmeit és félelmeit. A keresztényég előtt igen nagy szerepet tulajdonítottak a skandináv isteneknek is az akkori emberek, a legapróbb földi sikereket és problémákat is valamelyiküknek tulajdonították, hát még ha komolyabb dolgokról volt szó. Eggers azért is alkalmazza remekül ezeket a hiedelmeket a filmben, mert egyszerre lesz mindennek egy földi és egy földöntúli magyarázata. Ráadásul pazar vizuális megvalósításban.
Az izlandi táj gyönyörűsége, egyben sivársága, a korhű és élethű ábrázolással vászonra vitt történet valójában lenyűgöző. Az északi Eggers talán eddigi legjobb filmje, mely a kegyetlensége ellenére nem egy nehezen emészthető darab, egy igazi drágakő.
