[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A lengyel származású Gore Verbinskinek köszönhetjük a 21. század egyik legfélelmetesebb horrorját, a 2002-ben készített Kört. A rendező azóta elég nagy kitérőt tett és ért el hatalmas sikereket A Karib-tenger kalózai filmekkel, sőt még egy Oscart is besöpört a Rango című animációs mozival. Hosszú idő után most visszatért a rémisztgetéshez, Az egészség ellenszere pedig egy jó ideig egész ügyesen egyensúlyozik a vérfagyasztó és az erősen misztikus besorolások között.

Egy nagy pénzügyi cég fiatal és talán túlzottan is ambíciózus alkalmazottját, Lockhartot (Dane DeHaan) a svájci Alpokban pihenő főnöke után küldik, a feladata az lenne, hogy hazahozza őt mihamarabb. A káprázatosan festői tájon felvő szanatórium viszont sötét titkokat rejt, amit már az is előrevetít, hogy a gazdag páciensekkel ugyanúgy bánnak a nővérek, mintha csak a Szent János Kórház traumatológiai osztályán várnának a kötözésükre. Persze van ennél nagyobb baj is a hellyel: az ivóvízben furcsa dolgok úszkálnak, a betegek állapota csak romlik és az intézményigazgató (Jason Isaacs) sem tűnik a megbízhatóság mintaszobrának.

Lockhart nem csak hogy nem tudja hazavinni a főnökét, de ő maga is ott ragad a szanatóriumban. Közben sikerül egész jól összebarátkoznia egy furcsa beteggel, a fiatal Hannah-val (Mia Goth), akinek ha lenne szemöldöke, akkor nem hozná ránk a frászt pusztán a tekintetével. De mi ez az egész? Mi folyik a magyar egészségügyi állapotokat megidéző ódón falak között? És főképp, szórakoztató ez számunkra?

Egyrészt igen, mert az egész film hangulata magával ragadó, az olykor CGI, olykor valóság alkotta svájci táj, a szanatórium lenyűgöző. A film szépen adagolja a történéseket, üresjáratnak nyoma sincs 140 percen át. Mégis van benne valami, ami ocsmányul belerondít az összképbe. Az egyik ilyen dolog, hogy Verbinski túl sok titokzatosságot zsúfolt a filmbe, melyek egy része még egy tisztességes magyarázatot sem kap. Jelen esetben pedig a néző fantáziájára bízni a kibontatlan dolgokat hülyeség. Olyan, mintha néhány szál egyszerűen nem akarna összeérni, a néző pedig csak széttárt karokkal kérdezgeti, hogy miért nem.

A másik, talán még a fentinél is nagyobb probléma: a hangulatos thriller a vége felé átcsap egy erős túlzásba és gyakorlatilag komolytalanná teszi a filmet. Tipikusan abba a hibába esik a történet, hogy nem tudja mikor kell megállni és nem túltolni. Örök igazság, hogy az emberi gonoszságnál nincs rémisztőbb, Az egészség ellenszerénél azért van bőven, pláne hogy tök feleslegesen traktál a természetfelettivel.

Egyébként az már a trailer alapján is feltűnhetett sokaknak, hogy a film hangulata, egy kicsit még a sztorija is hajaz a Viharszigetre, utólag akár a Bíbor folyókat is említhetnénk távoli rokonnak. Kár, hogy Verbinski alkotása tényleg csak hangulatában tud Scorsese remekéhez felnőni.

A film egyébként Hans Zimmer ismét zseniális zenei aláfestésével, komor hangulatával és egész jó színészeivel szórakoztató, de bőven maradt hiányérzetünk utána. Mindenesetre érdemes megnézni, csak a kevesebb néha több megközelítés itt is komolyabbat szólt volna.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Több a kérdés, mint az értelmes válasz (Az egészség ellenszere - kritika)
Az már a trailer alapján is feltűnhetett sokaknak, hogy a film hangulata, egy kicsit még a sztorija is hajaz a Viharszigetre, utólag akár a Bíbor folyókat is említhetnénk távoli rokonnak. Kár, hogy Verbinski alkotása tényleg csak hangulatában tud Scorsese remekéhez felnőni.
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (14 Szavazások)
6.4