[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Az alapító egy érdekes és tanulságos mese az amerikai álomról, ami után nem biztos, hogy az lesz az első gondolatod, hogy milyen jó is volna harapni valamit a legközelebbi Mekiben. John Lee Hancock kijózanító, de egyben végtelenül szórakoztató mozija lerombol minden, még esetlegesen létező mítoszt a McDonald’s körül, ami ettől egyáltalán nem lesz túl rokonszenves, már ha eddig az volt valakinek. 

A McDonald’s a Föld népességének teljes egy százalékát eteti nap mint nap. Mindannyian ismerjük, és használjuk ezt a szupergyors étkezési formát, amit ők találtak fel és honosítottak meg Amerikában, hogy aztán a legnagyobb gyorséttermi üzlethálózattá fejlődjenek a világon. Azzal viszont már nem feltétlenül vagyunk tisztában, hogy kik is azok az „ŐK”? Ezt a vállalkozást ugyanis nem a névadói vitték sikerre, hanem egy Ray Kroc nevű, alkoholista turmixgép ügynök.

A középkorú Kroc (Michael Keaton) egy igazi lúzer álmodozó, aki világ életében az amerikai álmot kergette, csak ugyebár még nem érte utol, mert tehetsége és működő, eredeti ötletei nem nagyon vannak. Lepattant, utazó turmixgép ügynökként tengeti mindennapjait, esténként pedig Münchausen báróként hazudozik a telefonban a feleségének arról, hogy mennyire jól hasít. Egyik nap azonban rámosolyog a szerencse, mert egy bizonyos Dick McDonald (Nick Offerman) hat turmixgépet rendel tőle az éttermébe. Kroc, aki az álmatag, koszos kis autós büfékhez szokott teljesen elképed a mennyiség hallatán, egyből el is határozza, hogy a saját szemével vizsgálja majd meg ezt a csodálatos helyet, aminek akkora a kapacitása, hogy hat turmixgépre van szüksége. Amit a helyszínen tapasztal, attól teljesen padlót fog és azon nyomban üzleti ajánlatot tesz a szimpatikus McDonald testvéreknek. Dick és Mac (John Carroll Lynch) bele is mennek az ígéretesnek tűnő franchise ötletbe, egy valamivel azonban nem számolnak. Kroc igazából nem az a tisztességes, szavahihető álmodozó, akinek megismerték.

A film izgalmasan és valóban szemléletesen mutatja be, hogy hogyan válik Kroc szeretetreméltó álmodozóból, kapzsi és nagyravágyó szörnyeteggé a siker hatására.

Nincsen semmi gond John Lee Hancock rendezésével, bár az is biztos, hogy zseniális újításokra nem számíthatunk tőle, inkább biztonsági játékot játszik, de azt legalább jól csinálja. Itt ugye eleve maga a történet a lényeg, az pedig magától is éppen elég izgalmas és szórakoztató.

Michael Keaton legalább annyira jó, mint a Birdman főszerepében. Igazán élvezetes látni a vásznon, ahogyan bepillantást enged Kroc személyiségébe. A sztoriból adódóan nyilván a film vége felé lesz igazán izgalmas az alakítása, de ez nem jelenti azt, hogy addig is unatkoznunk kéne. Főleg, hogy a többi szereplő is briliáns.

A Kroc feleségét játszó Laura Dern most is kiragyog a mellékszereplők közül, a színésznő már a 2015-ös Vadonban is simán, csuklóból játszotta le az erőlködő, görcsösen játszó Reese Witherspoont, aki elvileg a főszereplő volt, csak ezt valahogy elfelejtette miközben rókákat hallucinált a negyven kilós hátizsák okozta kimerültség hatására.

Ugyancsak emlékezetes John Caroll Lynch játéka. A színész egy időben Hollywood ügyeletes rosszfiújaként működött, aztán a súlytalan vígjátékok és a tévésorozatok világába tett kirándulást, de szerencsére mostanában emlékezetesebb szerepeket is kap és kifejezetten jó bennük.

A forgatókönyvíró, Robert D. Siegel (A pankrátor) nem finomkodik, nem hallgat el semmit Kroc piszkos húzásaiból, távolról sem csinál reklámot a gyorsétteremnek, de nem is indít hadjáratot ellene. Egyszerűen csak bemutatja a tényeket. Azt hogy hogyan is lett ez a családi értékeket és a minőségi étkezést szem előtt tartó cég a profit rabszolgájává. Ez pedig már önmagában is állásfoglalás.

Azt mindenki döntse el maga, hogy Ray Kroc zseni-e vagy csak egy fifikás tolvaj, annyi biztos, hogy a története maximálisan kimeríti az amerikai álom fogalmát. Itt már csak az a kérdés, hogy ez az álom vajon megéri-e? Na meg persze az, hogy kinek?!

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Egy amerikai álom rendel (Az alapító - kritika)
Az alapító egy érdekes és tanulságos mese az amerikai álomról, ami után nem biztos, hogy az lesz az első gondolatod, hogy milyen jó is volna harapni valamit a legközelebbi Mekiben.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.1