[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
A nagy sikerű nyolcvanas évekbeli vígjátékot, A vasmacska kölykeit is utólérte a remake készítési láz, Rob Greeenberg rendezésében láthatjuk a harminc évvel későbbi felújított változatát. Sajnos, mint a hasonló kísérleteknél oly sokszor, itt is azt lehet mondani, hogy kár érte, mert az eredeti sokkal, de sokkal jobb volt.
Leonardo (Eugenio Derbez) Mexikó egyik leggazdagabb családjának egyetlen fiúgyermekeként éli a milliomosok gondtalan életét. Kate (Anna Faris), az egyedülálló anyuka érkezik luxusjahtja kitakarítására, ám egy szóváltást következtében Leonardo hamar ki is rúgja. Azonban az ezt követő estén a férfi aktuális bulizása közben vízbe esik, és Oregon partjainál tér magához. Az emlékezetkiesésben szenvedő Leonardot, a feleségének kiadva magát, Kate viszi haza a családjához, hogy megleckéztesse a férfit. Bár kezdetben nehezen alkalmazkodik az új életéhez, később annyira belejön a dolgos családapa szerepébe, hogy Kate és gyerekei is kezdenek egyre jobban kötődni hozzá. A gond csak az, hogy Leonardo családja bármikor a nyomára bukkanhat és az emlékezte is visszatérhet.
Azt nem lehet mondani, hogy teljesen átvariálták volna az eredeti filmet, épp csak modernebb köntösbe öltöztették, és felcserléték a szerepeket. Így lett a Kurt Russel alakította egyedülálló apuka, Anna Faris személyében özvegy anyuka, míg a tehetős örökösnőt, akit Goldie Hawn játszott, most Eugenio Derbez testesíti meg, egy nagyvilági playboy képében. Ezzel nincs is semmi gond, a probléma az igencsak gyengére sikerült forgatókönyvben keresendő. Mert míg az eredeti filmben szépen felépítették, hogy hogyan kerül egyre közelebb a gyerekekhez és apjukhoz a rátarti milliomosnő, itt ezekből csak felvillanásokat kapunk. Egy-két jelenet, és hipp-hopp már az egész család ragaszkodik egy vadidegen emberhez. A másik gond, hogy ebben a változatban nagyon vérszegényre sikerültek a humorosnak szánt jelenetek, amiknek vígjátékról lévén szó, a hátán kellett volna vinnie a filmet. Pedig helyzetkomikumra lett volna bőven lehetőség, amint az eredtiben láthattuk is, de ebben a felújításban valahogy nem jött össze, szörnyen döcögősre sikeredett az egész.
Anna Farisra nem lehet panasz, ő tényleg mindent megtett, hogy a maximumot kihozza magából, neki nagyon fekszik ez a szerepkör. Viszont a Leonardot alakító Eugenio Derbez finoman szólva sem volt jó választás. Bár mivel ő a film producere is, valószínűleg eleve magának szánta a férfi főszerepet. Bár ne tette volna, egyszerűen nem jó ebben a szerepben. Akkor sem tud szimpátiát kiváltani, mikor karaktere már változóban van egy szerethetőbb személyiség felé.
Akár az eredetihez hasonlítjuk, akár önmagában nézzük ezt az új változatot, így sem, úgy sem lett egy jól sikerült darab. Pedig volt benne lehetőség, így viszont nem volt túl sok értelme az újrázásnak.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
