A Stieg Larsson nevéhez kötődő Millenium trilógia a skandináv krimi műfaj legkiemelkedőbb ékköveként díszeleg a mai napig és a Noomi Rapace-féle filmek csak tovább növelték a népszerűségét. Bár sokan húzták a szájukat, valójában a 2011-es David Fincher jegyezte amerikai remake is nagyon hangulatosra sikerült, ráadásul Daniel Craig és Rooney Mara hatalmasat alakítottak abban a verzióban. Ugyan velük folytatás már nem készült, de most Fede Alvarez (Vaksötét) vászonra vitte a már David Lagercrantz által írt, félhivatalos Millenium-folytatást, az Ami nem öl meg c. regényt. Jó színészekből, különösen Claire Foy miatt most sem szenvedünk hiányt, de ezúttal inkább látványos és kiszámítható akciófilmet kaptunk krimi helyett.

Az Ami nem öl meg könyves verziójához ugyan még nem volt szerencsénk, de a film nagyon izzadságszagúan igyekszik összekötni a karaktereket a 2011-es alkotással, mégha onnan hírmondónak sem maradt senki az akkori szereplőgárdából. 

Lisbeth Salanderből (Claire Foy) Stockholm önbíráskodó igazságosztója lett, aki gyakorlatilag a családon belüli erőszaktevőket bünteti, jellemzően a nők pedig roppant hálásak furcsa szolgáltatásaiért. Egy új felkérés azonban teljesen más vizekre viszi a nőt, melynek szálai egyenesen az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséghez vezetnek. Ha az érintett országok közti súrlódás nem lenne elég baj Lisbethnek, akkor még saját múltja is a nyomába ered, hogy leszámoljon vele és vélt bűneivel. Salander segítségére ezúttal is Mikael Blomkvist (Sverrir Gudnason) lesz a nyomozásban, mely sokkal inkább hadműveletnek illik majd be.

Mikael Blomkvist… Nem az a baj vele, hogy ezúttal nem Craig, hanem Sverrir Gudnason játsza őt, hanem hogy gyakorlatilag nulla jelentőséggel bír a filmben. Fede Alvarez olyan szinten tette őt parkolópályára, hogy akár ki is maradhatott volna a produkcióból, mert semmit nem tesz hozzá a történethez. Claire Foy viszont méltó utódja Noomie Rapace-nak és Rooney Marának is, viszont meglehetősen más szemszögből találkozunk ezúttal vele. Az eddig minden esetben eléggé előtérbe helyezett magánélete helyett a múltjában turkálhatunk, ami sajnos kissé kiábrándítóan hat. Szerencsére ezt az a Sylvia Hoeks ellensúlyozza némileg, aki Lisbeth nővérét alakítja a filmben. Mielőtt azt hihetnénk, hogy családi drámát kapunk, arról szó sincs, sokkal inkább egy akciópornót, mely néha akkora marhaságokkal rukkol elő, hogy komolyan felröhögünk kínunkban.

Viszont ez még mindig a Tetovált lány és hiába érezzük, hogy ez most nem lett olyan erős, mégis érzünk valami bűnös vonzalmat iránta, főleg a skandináv hangulat, a színészek és maga a franchise miatt. Arra ne vegyünk mérget, hogy ebből látunk majd folytatást, hiszen azt a sokkal jobb Fincher-verzió sem élte meg, de azért ennek is lesz egy kis helye a korábbi részek mellett.

Ami nem öl meg (kritika)
Jó színészekből, különösen Claire Foy miatt most sem szenvedünk hiányt, de ezúttal inkább látványos és kiszámítható akciófilmet kaptunk krimi helyett.
6.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (4 Szavazások)
5.8