[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Antal Nimród piszkosul jó akciófilmet forgatott A Viszkis történetéből! Jó arányérzékkel, remek tempóban és megfelelő rálátással bontotta ki Ambrus életútját ahhoz, hogy a film igazán maradandó nyomot hagyjon a magyar filmtörténetben.
A magyar akciófilm, mint olyan tulajdonképpen egy nem létező műfaj. Persze ez azért nincs teljesen így, de az tény, hogy a zsánerben elkövetett próbálkozásokra leginkább csak elnéző mosollyal szoktuk csóválni a fejünket, vagy maximum az 1982-ben bemutatott Dögkeselyűt emlegetjük nagy vehemenciával, ami a maga nemében valóban egy hibátlan alkotás, de egymagában elég kevés hozzá, hogy a műfaj létezését alátámassza. Aztán tavaly bemutatták Sopsits Árpád lélegzetelállítóan izgalmas filmjét a martfűi sorozatgyilkosról, ami nem egyszerűen egy izgalmas thriller volt, inkább egy teljes és kíméletlenül őszinte történelmi korlenyomat.
Antal Nimród is ezen a csapásvonalon indult el és Ambrus Attila sztoriját jócskán átitatta a kilencvenes évek posztkommunista hangulatával. A film tehát nem feltétlenül koncentrál pusztán az akcióra és az izgalomra, inkább jól kimunkált életrajzi film és korrajz egyben.
A rendezőnek külön dicséret jár a remek forgatókönyvért, mert képes volt elérni, hogy az életrajzi részek legalább olyan izgalmasak, ha nem izgalmasabbak, mint a ténylegesen maximális fordulatszámon pörgő akciójelenetek. Ezek a részek valóban prímán sikerültek. Az mondjuk igaz, hogy néhány üldözéses jelent közben akad pár olyan rész, ami kicsit berántja a kéziféket, pl. miért egy kellemesen duci motoros postás üldözi életre-halálra Ambrust, vagy miért nem képesek az őt futva üldöző életerős férfiak egy adott sebességnél gyorsabban futni, de alapvetően nagyon profin és életszerűen oldották meg az akciójeleneteket. Ez Magyarországon mindenképpen unikum.
Antal egyik legjobb húzása, hogy szinte főszereplői rangra emeli A Viszkist kihallgató nyomozó figuráját. Schneider Zoltán pedig olyan kiemelkedő alakítást nyújt a szerepben, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. A színész egyszerűen parádésan hozza a kiégett és meghasonlott zsaru figuráját, aki egy amolyan elfelejtett szocreál bútordarab, akin jócskán nyomot hagyott az élet, meg a Viszkis által folyamatosan terebélyesített nyomozati anyag lélektani súlya. Ezért elszánt kopóként üldözi a Robin Hoodnak kikiáltott tolvajt, nem csak önmagáért, de azért is, hogy megmutassa az ország közvéleményének az eredendő igazságot.
Antal Nimród amúgy végig nagyon ügyesen elkerüli az állásfoglalást a filmben, ő gyakorlatilag három lépés távolságból szemléli Ambrust és a nézőre bízza, hogy kivel szimpatizál jobban.
A színészekre visszatérve Szalay Bence is remek A Viszkis szerepében, nem játszik túl semmit, de nem is marad súlytalan az alakítása. Móga Piroska sokkal meggyőzőbb volt az Aglaja főszereplőjeként, itt sajnos az esetek többségében kicsit olyan hatást kelt, mintha csak véletlenül téved volna a forgatásra és csak úgy a kamera elé lökték volna. A mondjuk tény, hogy a szerepe sem enged meg sokkal többet, de akkor sem hiteles az alakítása.
A Viszkisre nagyon megérte várni, valóban kihagyhatatlan film, ami reméljük, hogy végre stabilan lefektette a magyar akciófilm alapvető műfaji követelményeit.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
