[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Svájc a nyugati demokráciák közül utolsóként adott választójogot a nőknek 1971-ben. Ezt a jelentős társadalmi eseményt Petra Biondina Volpe filmesítette meg.
Nora (Marie Leuenberger), a fiatal háztartásbeli feleség, egy elszigetelt kis svájci faluban éli mindennapjait férjével, annak apjával és két fiával. Számára természetes módon kiszolgálja a család összes tagját, saját igényeit a háttérbe szorítva. Egy nap azonban, még az eldugott kis hegyi faluba is eljut a változás szele, aminek élére Nora áll. A közösség eleinte szkeptikusan fogadja tevékenykedését, később aztán ő lesz a helyi női egyenjogúság élharcosa.
Svájcról feltételezné az ember legkevésbé, hogy ennyire későn adták meg a nőknek a szavazati jogot. Erre több dolog is szolgálhat magyarázatul. Ennek egyike, hogy a magára a szavazásra való kiírás sem volt egyszerű, mivel Svájc katonokból áll és ezeknek elektori többsége kellett ahhoz is, hogy a nők választójogáról való szavazást kiírják. Az elektorok mindegyike férfi volt. Így az első próbálkozás során, ami 1959-ben volt, csak két kanton szavazott igennel. Utána jött a mindent eldöntő 1971-es fordulat. Ezt a jelentős történelmi eseményt dolgozta fel Petra Biondina Volpe remek arányérzékkel. Nem szájbarágos stílussal, mégis kellően kiemelve a történet jelentőségét. Mindezt humoros pillanatokkal tarkítva, hogy mégse az legyen az ember érzése, mintha egy furcsa, újkori szüfrazsett mozgalom közepébe csöppenne. Főhősünk Nora sokszor marad egyedül két fiával és apósával, míg a férje katonaként szolgál. A család férfi tagjai teljesen természetesnek veszik, hogy a nő dolga mindössze annyi, hogy elássa a háztartás ügyes bajos dolgait. Azonban még ha lassan is, de a festői kis faluba is elér a változás szele. Nora aki mindig is többre vágyott, minthogy a családi tűzhelyet felügyelje, újdonsült olasz barátnője segítségével kiáll a nők választójogáért. Ironikus módon erről a férfiaknak kellett szavaznia, de a film remekül bemutatja, hogy miért állja meg a helyét a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll!
A Norát alakító Marie Leuenberger nagyszerűen mutatja be, hogy az egyszeri háztartásbeli asszony, némi külső ráhatással, hogyan alakul át egy öntudatos nővé, aki a társadalmi nyomás ellenére is a mozgalom élére áll, hogy segítse nőtársait. A férjét, Hast alakító Maximilian Simonischek remek partnere és nem mellesleg az egyik leghumorosabb jelenet főszereplője. Hiszen mi mutatja be jobban a sokak által alábecsült házimunka nehézségeit, mint egy nyakig lisztben úszó férfi, akinek még a saját gyerekei sem értékelik a főztjét.
Erről a nehéz témáról egy igazán kedves, és szerethető film született és mondhatnánk, hogy kissé megkésve, de sajnos még manapság is dívik az a nézet, hogy a nőknek a tűzhely mellett van a helye!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
