[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Azt mindenki tudja Jacques Cousteauról, hogy legendás dokumentumfilmes és megszállott környezetvédő volt. Tiszteletreméltó felfedező, a tengerek szerelmese, aki lételemének tartotta a búvárkodást és arra tette fel az egész életét, hogy bolygónk megannyi csodáját közelebb hozza az emberekhez. Ugyanakkor azonban gyarló ember is volt, aki háttérbe szorította családja igényeit, és míg karrierje elképesztő magaslatokban szárnyalt, férjként és családapaként sokszor elbukott. Jérôme Salle rendező, most ezt a Cousteau kapitányt mutatja meg nekünk remek életrajzi filmjében.

Rendezőnk nem foglalkozik a Cousteau korai éveivel, családja mindennapjaihoz 1949 táján csatlakozunk, amikor Jacques leszerel a haditengerészettől. Salle bemutatja a család szinte már idilli életét. A kapitányt, aki ekkor még gondos apa és szerető férj. Jelen vagyunk a döntésnél, amikor Cousteau (Lambert Wilson) és felesége Simone (Audrey Tautou) elhatározzák, hogy közösen váltják valóra Jacques álmát és egy hajóval járják majd be a világot. Ott vagyunk a Calypso megvásárlásánál és felújításánál, együtt toborozzuk velük a legénységet és kilincselünk a nagy olajcégeknél támogatás után, hogy végre elindulhassunk a Calypso fedélzetén a nagy, életfogytig tartó kalandra.

Aztán egyszer csak minden elromlik, évek telnek el és a szerető családapa átváltozik profitorientált üzletemberré, akit gyakorlatilag csak a cége érdekel. Fiai eltávolodnak tőle, Simone pedig lassan beletörődik, hogy nem ő férje szívének egyedüli birtokosa. Cousteau végeláthatatlan nőügyeit rezignáltan veszi tudomásul és visszavonult életet él a Calypso fedélzetén, míg férje befutott sztárként hajtja az újabb sikereket. A férfi, aki mindenáron meg akarta védeni a tengert, most egyike lesz azoknak, akik kizsákmányolják és hasznot akarnak húzni kincseiből. Ám ekkor olyan dolog történik, ami örökre megváltoztatja a kapitány életét és a természethez való hozzáállását.

A film talán egyetlen hibája ez az éles váltás, amivel Salle a paradicsomi állapotokat drámává redukálja. Nem tudjuk meg az okát, hogy Cousteau miért hidegült el feleségétől. A rendező inkább a kapitány fiatalabb fiára koncentrál. Igazából Philippe (Pierre Niney) és apja viszonyát taglalja a legrészletesebben. Első fiáról, Jean-Michaelről nem tudunk meg sokat, leginkább csak annyit, hogy Cousteau mindig is elhanyagolta.

Ennek ellenére Salle komplex történetet tár elénk, nem csupán a kapitányra koncentrál, de beleláthatunk a körülötte élők lelkébe is. A hiányosságokat és a felületességet pedig egyértelműen csak a véges játékidő idézi elő.

A színészek kiválóak. Audrey Tautou most is mesésen alakítja a zárkózott, mély lelki problémákkal küzdő nőtípust, de Lambert Wilson és Pierre Niney sem marad el a színésznő mögött. Mindkettőjük alakításában megvan a kellő árnyaltság és stílus.

Külön dicséretet érdemel Matias Boucard a remek operatőri munkáért. A film képei lélegzetelállítóan gyönyörűek, szinte azonnal beleveszünk a tenger átható kékségébe, ami teljeséggel rabul ejt. Még a legátlagosabb vágóképek is felérnek egy festmény szépségével. Különleges élménnyé varázsolják a filmet.

A mélység kalandora egy izgalmas, átgondolt, igazán jól sikerült életrajzi dráma, remek színészi alakításokkal és mesés látványvilággal. Egyszerűen kár volna kihagyni!

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Jacques Cousteau, a gyarló ember (A mélység kalandora - kritika)
7.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (3 Szavazások)
7.4