[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Nincs is annál keményebb dió egy rendező számára, mint amikor egy időtlen klasszikust akar aktualizálni. Hiszen, ha valóban örökérvényű alkotásról van szó, akkor minek egyáltalán hozzányúlni? Pláne, ha ez a film éppen A hét mesterlövész, amit minden idők legnépszerűbb westernjeként tartanak számon. Az új változat rendezője, Antoine Fuqua már többször bizonyította, hogy otthonosan mozog az akció és a kalandfilmek világában. Ez pedig már önmagában is borítékolhatná, hogy jól fogunk szórakozni, de vajon sikerült újraértelmeznie a legendás western történetet is, vagy csak simán átalakította egy többé-kevésbé feledhető akciómozivá?
A hét mesterlövész egyértelműen az a western, amit mindenki látott és szeret, még azok is, akik nem rajonganak feltétlenül a vadnyugatért. Olyan műfaji alapvetés, mint mondjuk történelmi film kategóriában a Ben Hur, aminek a remake-jét például gyönyörűen el is baltázták nekünk a közelmúltban.
Nem hinném, hogy a relatíve könnyű pénzszerzésen kívül bármi más oka is lenne ezeknek a maguk nemében megismételhetetlen alkotásoknak a széttrancsírozásában. Különösen akkor, ha egy középvonalas rendező teszi ezt. Hiszen az a Ben Hur példájából is remekül látszik, hogy egy manapság átlagosnak minősülő rendező nem tud plusz dolgot hozzáadni a történethez. Ahhoz leginkább egy A-listás direktorra volna szükség, csakhogy ők nem feltétlenül annyira hülyék, hogy ilyen dőreségre adják a fejüket.
Nem vonnám igazán kétségbe Antoine Fuqua képességeit, de annyi biztos, hogy az általa készített változatból nem lesz majd klasszikus. Rendezőnk és a forgatókönyvírók elvégeznek jó pár lényeges változtatást a történeten, ami első ránézésre talán úgy tűnik, hogy kiforrottabb és mélyebb lett egy kicsit, de a végeredményt tekintve ugyanazt kapjuk és még a megfogalmazás is teljesen azonos. Bizonyos szempontból fogyaszthatóbbá válik tőlük a film, nagyobbat szól, de ettől még nem lesz különlegesebb.
A különbségek leginkább csak abban nyilvánulnak meg, hogy a készítők összevontak karaktereket és más, kicsit nemesebb tulajdonságokkal ruházták fel őket. Más szereplőket pedig egyszerűen lecseréltek. Így járt például a nagyszájú és pökhendi Chico is, akit az eredeti változatban Horst Buchholz játszott. Belőle egyszerűen egy szótlan indián lesz, aki nem sokat tesz hozzá a történet alakulásához. Ez pedig nagy csalódás, hiszen Chico karaktere az egyik legszórakoztatóbb a hétből. Talán az átvariált sztori ellensúlyozásaképpen rendezőnk átemel teljes snitteket és párbeszédeket is az 1960-as változatból, amik azért kellemes állandóságot biztosítanak.
Fuqua gyökerestől változtatja meg a nők szerepét is a történetben. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen manapság már képtelenség lenne eladni egy filmet, amiben a nőknek más dolga sincs, mint kukoricát morzsolni, főzni és elvégezni a nagymosást a patakban. A Haley Benett által játszott karakter tehát központi szerepet kap a sztoriban és meg kell hagyni, hogy a fiatal színésznő kifejezetten jó a szerepben.
Fuqua próbál mélyebbre ásni a szereplők motivációiban, de csak a Denzel Washington által játszott békebíró indítékai lesznek világosabbak, a többieké homályos marad, ami szintén nagy kár, mert talán ez lehetetett volna az a vonal, ami különlegesebbé teszi ezt a változatot.
A kegyetlen bandavezért alakító Peter Sarsgaard, sem olyan jó főgonosz, mint Eli Wallach volt Calveraként. Az ő szemében legalább látszik az őrült gonoszság, ami Sarsgaard alakításából most kimaradt.
Azt ugye mondanom sem kell, hogy Fuqua vadnyugata sokkal mocskosabb és kegyetlenebb, na meg persze több is benne az ellenség, hiszen itt kétszáz bandita tör a mesterlövészek csapatára nem negyven, ráadásul még géppuskájuk is van, amivel aztán kegyetlenül le is kaszálják, akit csak lehet. Fuqua ugyan jó filmet kreált a történetből, ami így izgalmas és tulajdonképpen szórakoztató is. Mégsem igazi western. Csak egy akciófilm, amit majd elég hamar elfelejtünk.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
