[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Az év legjobban várt háborús filmje lett az év legjobb háborús filmje. Mondjuk Mel Gibson alkotása mellett idén nem is nagyon indult más ebben a kategóriában, szóval önmagában az előző mondat még semmit nem árul el a Fegyvertelen katona c. drámáról. Gibson néhány éves száműzetése véget érni látszik Hollywoodban, és most A rettenthetetlen, A passió és az Apocalypto után ismét a rendezői székből vezényelt le egy filmet, melyben ő maga ugyan nem szerepel, de helyette viszont ott van Andrew Garfield, Vince Vaughn és Sam Worthington is.

A fegyvertelen katona bemutatását a Velencei Filmfesztiválon egy masszív tíz perces tapsvihar követte, sőt, az első hazai vetítés után is hasonló elismerés követte, de mégsem lehet rögtön ódákat zenegeni a filmről. Sem műfajában, sem Mel Gibson rendezői munkásságában nem kiemelkedő, de mindezek ellenére az összkép hatásos, sokszor döbbenetesen sokkoló élménnyel lehetünk gazdagabbak a megtekintése után.

Desmond Doss (Andrew Garfield) története megtörtént eseten alapszik. Ő volt az első katona az amerikai hadseregben, aki ténylegesen megtagadta a fegyverhasználatot, ezzel jó néhány haragost szerezve magának. Doss szanitécként került a harcmezőre, a Hacksaw Ridge névre keresztelt magaslaton pedig rengeteg bajtársa életét megmentette. Mindezek történelmi tények, szóval ez épp csak annyira spoiler, mint hogy az USA végül legyőzte Japánt a II. világháborúban.

A film első felében megismerjük Desmond családját, a motivációt, mely a fegyver elutasítása mögött rejlik, a szerelmét és egyáltalán őt magát. Jó idő eltelik tehát, mire megkezdődik a kiképzés, ahol Doss kitartóan küzd azért, hogy fegyver nélkül is szolgálhassa hazáját.

Eddig tart A fegyvertelen katona viszonylag nyugodt, építkezős szakasza, melyet aztán hirtelen olyan öldöklés vált fel, melyen még akár meg is döbbentünk volna, de nem Mel Gibson rendezése mellett. Nála már ugyanis a Passióban és az Apocalyptóban is hatalmas volt a vérözön. A csatamező borzalmait olyan naturálisan ábrázolja, hogy nincs az az elvetemült, aki ne pacifistaként távozna a moziteremből a vetítés után.

Andrew Garfield szinte tökéletes választás volt Doss szerepére. Arról ő maga nem tehet, hogy néha már irreálisan heroikus beállításokban kell helytállnia, ami egy kicsit túlzásba viszi az amúgy tényleg hihetetlen igaz történet körítését. Teresa Palmer idén az Amikor kialszik a fényben is feltűnt, de itt nagyságrendekkel elbűvölőbb és szerethetőbb Desmond kedveseként. Hugo Weaving alakítja Doss apját, aki a háború által legyalult lelkű alkoholistaként szintén fontos karaktere a filmnek.  Sam Worthington egy kisebb szerepben tűnik ugyan csak fel, de mellette Vince Vaughn is üde színfoltja az egésznek. Még úgy is, hogy nem ő  leghitelesebb tiszt a filmes történelemben. Ugyanakkor Vaughn a True Detective második évadával már bizonyította, hogy a drámai műfaj is jól áll neki és itt is egy komolyabb arcát villantja meg.

Úgy érzem A fegyvertelen katona hosszútávon nem lesz a műfaj kiemelkedő darabja, de néha zavarbaejtően szentimentális pillanatai ellenére is egy élvezetes alkotás, mellyel talán Mel Gibson is visszatalál a helyes útra és nem kell újabb tíz évet várni a következő rendezésére.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Mel Gibsoné az év háborús filmje (A fegyvertelen katona - kritika)
Mel Gibson hosszú idő után végre visszaült a rendezői székbe, és ha nem is tökéletes a végeredmény, egy élvezhető filmmel örvendeztet meg minket.
7.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (7 Szavazások)
9.2