A hatvanas évek végének Belfastjába kalauzol Kenneth Branagh legújabb filmje, a Belfast, de aki arra tippel, hogy az IRA harcát mutatja be a lojalisták és a brit hadsereg ellen, az téved. Branagh írta a forgatókönyvet, ő a rendező és forgatókönyvíró is, az pedig természetes, hogy ő az egyik főszereplő is, elvégre a saját filmjéről van szó. Az eddigi szűkszavú ismeretők szerint a történet egy kisfiúról szól, aki vicces és megható kalandokon esik át, miközben derék szülei és nagyszülei gyámolítják a kvázi polgárháborús viszonyok között.
Branagh hangsúlyozza, hogy a Belfast eddigi legszemélyesebb filmje, ami erős utalás arra, hogy önéletrajzi munkáról lehet szó. A színész-rendező először zseniális Shakespeare-adaptációkkal szerzett magának hírnevet, aztán megmártózott szinte minden műfajban. Ott volt egy Frankenstein-opuszban, játszott ravasz kist thrillerben (Meghalsz újra), felbukkant nagyszabású hollywoodi szuperprodukciókban (Thor, Jack Ryan: Árnyékügynök), Agatha Christie sem volt tőle idegen, és nemrég beugrott admirálisnak a Dunkirkbe.
Mondják, egy jelentős alkotó előbb-utóbb elérkezik oda, hogy visszatekint abba a korba és helyszínekre, ahonnan jött. Branagh számára alighanem most jött el ez a pillanat.
(Belfast – hazai bemutató: 2021. november 11.)
