Hát itt van! Megjelent! Vártunk rá de lássuk be, újítás ide vagy oda, megérte!
Még a lemez megjelenése előtt kaphattunk egy kis ízelítőt az új albumból az ’Ulysses’ révén, ahol a srácok megmutatták, hogy habár kicsit elektronikusan is, de meg tudnak maradni olyan „franz”-osnak.
A lemez borítóján is láthatjuk, hogy Bob Hardy-t is olyannyira megütötte az új Franz Ferdinand korong, hogy ki is feküdt tőle.
Jó-jó azokkal egyetértek, akik azt mondják, hogy az előző két album azért jobb volt. Valóban felcseszték azt a labdát a magasba, de elég szépen jöttek ki ennek az árnyékából. Eredménye egy nem százas album viszont az irányzat kedvelői továbbra is előszeretettel fogják hallgatni.
Ahogy említettem már az ’Ulysses’-t, mint csalit ismerhetjük. Ez a track nyitásnak egy finom, megcibálós – „Megjöttünk, hallod!” – érzést sugall. A változatosság nem maradt ki most se a palettáról, szerencsénkre. Ezt értem arra, hogy egy számon belül találkozhatunk lassú, bólogatós és gyors résszel is. (Erre példa a ’What She Came For’ aminél vigyázni kell, mert olyannyira bulis a vége, hogy ha nem figyelsz akkor elkezdhetsz bugizni a villamoson is.) Azt viszont bebizonyították, hogy ha újba vágják a fejszét (viszonylag újba) akkor is önmaguk tudnak maradni, vagyis Franz Ferdinand. Ha egy kerepelővel és nejlon zacskóval kéne zenélniük abból is felismernénk, hogy igen ezek Ők. Így van ez a mostani albumukkal is ahol némi elektronikával színezték meg az amúgy is színvonalas muzsikájukat. Azért ne gondoljunk itt fever night-ra vagy éppenséggel egy masszív Ed Bangerre.
Az első két albumtól annyival tér el, hogy nem az a ”hajnalig el tudnék bulizni rajta” hangulata van – amit nem degradálóan mondok! A puttyogás miatt lehet vesztett némileg a megszokott pattogós ütemeiből.
Azért lássuk be, kísérleteztek ezzel az electric szállal. Ezt a ’Lucid Dreams’-en vehetjük észre (itt egy 7 perces trackben próbálkoztak valami újat összehozni), mely akár a Fashion Tv válogatására is felkerülhetne.
Közeledve az album végéhez érződik, hogy a fiúk kezdik felkészíteni a hallgatókat arra, hogy hamarosan itt a buli vége. A ’Dream Again’ egy igazi lelket nyugtató dalocska mely után a zárás következik: ’Kathrine Kiss Me’, ahol már – lehet örülni, vagy nem – csak az igazi gitárt és Kapranos hangját hallhatjuk.
Összességében elsőnek megszerethető album. Nem olyan, mint a The Killers legutóbbi szerzeménye, ahol meg kell vagy háromszor hallgatni a teljes playlistet, hogy azt tudjuk mondani nem is olyan rossz.
A ’Tonight’ változatos, továbbra is dallamos és tekinthetjük egy színes foltnak a FF repertoárjában…jah, és nem utolsó sorban továbbra is Franz Ferdinand!
popgun
