Jason Matthews, a nyugalmazott CIA ügynők első sikerkönyve pont attól volt izgalmas és letehetetlen, hogy hiteles forrásból származott és pörgősen kombinálta a történetszálakat. Nos, Francis Lawrence rendezőnek ebből sajnos semmit sem sikerült átmentenie a filmvászonra. A Vörös veréb csak egy középkategóriás kémfilm lett, ami se nem izgalmas, se nem újszerű és ezen a tényen még az sem változtat, hogy Jennifer Lawrence többször is levetkőzik benne.

Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) tehetséges és sikeres prímabalerina Moszkvában, de egy csúnya színpadi baleset miatt fel kell adnia pályafutását.  A lány és beteg édesanyja szorongatott helyzetbe kerül, ezért Dominika arra kényszerül, hogy nagybátyjától kérjen segítséget. Vanya Egorov (Matthias Schoenaerts) az orosz titkosszolgálat egyik befolyásos embere, aki munkát kínál a lánynak. Bejuttatja egy elit kémképző iskolába, ahol a delikvensekből nem hétköznapi módszerekkel nevelik ki addigi erkölcseiket és arra tanítják őket, hogy hogyan használhatják elméjüket, de főleg testüket és szexualitásukat fegyverként. Dominika a Vörös verebek legkiválóbbika lesz, és hamarosan útnak is indítják első veszélyekkel teli küldetésére.

Ez eddig ugye remekül és izgalmasan hangzik, de a valóságban sajnos már a film második húsz percében kiderül, hogy ez a mozi egyáltalán nem az a mozi lesz, ami majd megújítja és felrázza a kémfilmek műfaját. Egészen egyszerűen érthetetlen, hogy rendezőnk hogyan volt képes ebből a remek alapanyagból egy ennyire lapos, izgalmaktól szinte teljesen mentes blődlit összehozni.

A direktor abszolút rosszul súlyozta a történet szálait. A Dominika (elméletben) szörnyen megterhelő és veszélyes kiképzését taglaló rész, például totálisan össze van csapva. Jennifer Lawrence gyorsan gazdagodik némi betörői ismerettel és tanul valamicskét kémiából is, a hátralévő időben pedig szörnyen megalázó szexuális játékokat kell játszania padtársaival. Ezek a jelenetek egészen nevetségesen sikerültek, leginkább Charlotte Rampling önmaga karikatúrája a kegyetlen kiképző szerepében, de a többiek sem maradnak el mögötte. A szituációk is bénán és esetlenül hatnak, semmi izgalmas nincs bennük, ha legalább egy kicsit is szexi lenne az egész, de ettől is nagyon távol járunk. Megkockáztatom, hogy még A szürke ötven árnyalata sorozat is dögösebb és vadítóbb lehet, mint ez a mélabús csiripelés.

Ezek után pedig el kéne hinnünk, hogy Dominika a legveszélyesebb, legrátermettebb posztszovjet szuperkém, ráadásul még telepatikus képességei is vannak.

Francis Lawrence a könyv pörgős történetét annyira belassította, hogy az ember szinte elalszik rajta, az események kiszámíthatóak, az akció a nullával egyenértékű.

A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy direktorunk szinte semmit sem vár el a színészeitől. Jennifer Lawrence játéka konkrétan kimerül abban, hogy szenvelegve vonul fel és alá Budapest utcáin egy jól szabott teveszín kabátban és csinosabbnál csinosabb körömcipőkben, aztán szívhez szólóan bömböl egy kicsit a katartikusnak szánt pillanatokban. Mondjuk ez nem túl nagy újdonság, hiszen a rendező már Az éhezők viadala második részében is csak ennyit várt el tőle, nem is beszélve a harmadik felvonásról. Matthias Schoenaerts tehetsége szintén parlagon hever, pedig mennyivel többet tud ennél! A Vakító napfény féltékeny gyilkosaként például egészen kimagaslót alakít.

Ha már a színészek teljesítményét taglaljuk meg kell említenünk a magyar vonatkozásokat is. Rezes Judit aprócska szerepe éppen csak annyira elég, hogy felismerjük a színésznőt a vásznon Dominika anyjának ápolójaként, Árpa Attila és Szabó Simon is csak két villanásra látszik kemény tekintetű kopaszerősként, Anger Zsolt viszont már komolyabb lehetőséget kapott. Magyarország valószínűleg legtöbbet filmező férfi színésze most is biztosan hozza összetéveszthetetlen stílusát. Természetes és magabiztos, jelen esetben nincs is szüksége másra.

A Vörös veréb tehát bődületes nagy csalódás, pedig mennyi lehetőség és izgalom van ebben a történetben. Javaslom, hogy aki kíváncsi Dominika Egorova igazi történetére az inkább olvassa el Jason Matthews regényét, mert a filmmel aztán nem megy semmire.

 

Vörös veréb (kritika)
A Vörös veréb tehát bődületes nagy csalódás, pedig mennyi lehetőség és izgalom van ebben a történetben. Javaslom, hogy aki kíváncsi Dominika Egorova igazi történetére az inkább olvassa el Jason Matthews regényét, mert a filmmel aztán nem megy semmire.
5Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
6.8