A galaxis egy távoli bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége felfedez egy csodás bolygót, egy eddig ismeretlen Paradicsomot. Ám az új világ igazából sötét és veszélyes – egyetlen lakója a szintetikus David (Michael Fassbender), a szomorú végű Prometheus-expedíció utolsó túlélője.

Az elmúlt egy évben az Alien: Covenant trailereit nézve nem hiszem, hogy ne indult volna be minden die hard Alien rajongó fantáziája. Ahogy újabb és újabb anyagok jöttek ki, egy ismerősöm azt mondta: “a végén nem marad semmi meglepetés a filmből”. Örömmel jelentem, maradt bőven!

Bár az első perctől fogva evidens, hogy a Prometheus folytatását látjuk, de a film felénél még nyitott a kérdés, hogy hol a kapocs. Ridley Scott kiemelkedő munkát végzett, méltó folytatást hozva az eredeti (sic!) sagának. Jómagam az első három részt tekintem szervesen sorozatnak, amely a Prometheus óta kezd újra alakulni. Nem mondom, hogy a 4. részt ne néztem volna meg jópár alkalommal, de valamiért mégis kilóg a sorból.

Egy kicsit leragadva még a nosztalgikus vonulatnál, a Covenantot talán az Alien és az Aliens ötvözeteként lehet jellemezni, ha a hangulatot és a történet ritmusát jellemezném – a horror és az akció megfelelő keverékeként. A színészi játék úgy tűnt, kiválóan igazodik Scott világához, de sajnos a filmet szinkronizálva vetítették a sajtópremieren, ami rengeteget rontott az élvezeti értékén – első sorban a színészi munka megítélését ellehetetlenítve. Nem célom a spoilerezés – talán helytelenül is ítélek meg bizonyos jeleneteket – de Joseph Konrad: Heart of Darkness című művéből egy egész atmoszféra lett átemelve a filmbe.

A H.R. Gieger-féle vizuális környezet talán sosem volt még ilyen jól kidolgozva és visszaadva a néző számára. A film végét illetően nem gondolhatunk másra mint, hogy mikor jön a következő rész?

Visszatért az igazi horror (Alien: Covenant - kritika)
A Covenantot talán az Alien és az Aliens ötvözeteként lehet jellemezni - a horror és az akció megfelelő keverékeként.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (3 Szavazások)
9.2