Az előző két rész kirobbanó sikere után, sokan kíváncsiak voltak a hova továbbra, de legalább ennyian voltak azok, akik feleslegesnek ítéltélték meg a széria folytatását. Nos, az igazság a kettő között keresendő, mert a poénok száma az évek elteltével arányosan csökkentek le.

Az első két részből megismert testvér trió Tamás (Pindroch Csaba) Ákos (Szabó Győző) és András (Hujber Ferenc) most minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll. Örök nemezisük Alex (Szervét Tibor) megint egy lehetetlennek látszó küldetés elé állítja a testvéreket. Az események eszkalálódása miatt, a börtönből kell kideríteniük, hogy kinél van a mindenki által keresett nagy értékű bélyeg, amiért még a zárka falain belül is óriási harc folyik, hogy kiderüljön, valójában kinél is van. Eközben a rácsokon kívül Eszter (Ónodi Eszter) és Timi (Oroszlán Szonja) is mindent bevet, hogy a fiúk minél előbb szabaduljanak szorult helyzetükből.

Nagy kérdés volt, hogy egy ennyire sikeres szériát érdemes-e folytatni és még egy bőrt lehúzni róla. Illetve, hogy a tizenhatévvel az első és tíz évvel a második rész után tud-e még a harmadik rész valami újat és frisset produkálni. Nos, ez harmadik rész ebből a szempontból igencsak felemásra sikeredett. A történet magja megint csak a jól ismert sémára épül fel, miszerint a fivéreknek egy megoldhatatlannak tűnő szituációból kell kikeveredniük, mely során sok-sok mulatságos helyzetbe keverednek. Sokak számára zavaró lehet, hogy a poénok többsége még mindig számos alapvető sztereotípiákra épít, ami a kilencvenes évek végén még elfogadható volt, manapság azonban már egyáltalán nem számít viccesnek. Merthát ha börtön, akkor egyből előjön a meleg bandavezér, aki külsőre fenyegetőnek hat, mégis egy adott ponton simán beugrik a börtön musical női szerepébe. Nem beszélve Timi karakteréről, aki gyakorlatilag semmit nem fejlődött az elmúlt majdnem húsz év során és még mindig hozza ugyanazt a kissé bugyuta mégis szerethető nőt. Ezek jogos felvetések, ugyanakkor el kell gondolkozni azon is, hogy ha ugyanezeket az embereket a valóságba helyeznénk, milyen fokú jellemfejlődésen mennének át? Timi kiművelné magát Ákos oldalán, és mindketten az Élet és Irodalmat olvasnák esténként? Bala (Csuja Imre) felhagyna bűnözői múltjával és a „nehezen” megszerzett vagyonából egy eldugott tanyán élvezné nyugdíjas éveit Mónikával (Faragó András) és Viktorral (Thuróczy Szabolcs)? Nem beszélve a börtönvalóságról, amit már nagyon sok vígjátékban karikíroztak ki, de mégse lehet a véletlen műve, hogy újra és újra ugyanazok a sztereotípiák jönnek elő. Nekem alapvetően nem ezekkel volt bajom, mert egyik jelenet sem volt vállalhatatlan vagy a végletekig ízléstelen. Nem ezen csúszott félre a film. Sokkal inkább a történettel és a dialógusokkal volt baj. Az előző két részben nagyon jó aránnyal ütemezték a vártalan fordulatokat, amiket az odamondós, pörgős párbeszédek nagyszerűen támogattak. Most viszont kicsit olyan érzése támadt az embernek, mintha meg kéne olajozni az ajtóban a zsanért, hogy ne nyikorogjon annyira. Így is működik, csak zavaró a mellékzaj.

A színészgárdára egyáltalán nem lehet panasz, sőt! Mindannyijuk játék érződött, hogy beleadták tudásuk javát és lelkesedésüket. Az eredeti csapat tagjai közül tényleg senkire nem lehet panasz, mindenki kihozta magából, amit csak lehet. Ahogy ők is fogalmaztak nekik ez már olyan volt, mint egy osztálytalálkozó. Az már sajnos a forgatókönyv vérszegényebb voltálra vezethető vissza, hogy az emlékezetesebb pillanatokat most abszolút nem ők hozták, hanem az újonnan belépő mellékszereplők. A mosolyfakasztó jelenetek nagyobb része Nagy Ervinhez köthető, aki félredobva az eddig felépített amorozó szerepkörét, mert magából bohócot csinálni, de semmiképp nem ripacs módon. Stohl András szerepe az egyetlen kilogó láncszem, ami tényleg nagyon, de nagyon erőltettnek hat, az ő szerepét ezért érdemes külön kiemelni, mert a maga módján ez is meghökkentő volt. Mint színész ő sem lógott ki a sorból, csak neki tényleg nagyon bugyuta szerep jutott.

Ha egy különálló filmnek tekintem Herendi Gábor alkotását, akkor tényleg a szórakoztató, de „nem ez lesz életem vígjátéka” kategóriába sorolnám. Mint a trilógia harmadik része, a képzeletbeli dobogón is a harmadik helyet foglalja el.

Valami Amerika 3 (kritika)
Ha egy különálló filmnek tekintem Herendi Gábor alkotását, akkor tényleg a szórakoztató, de „nem ez lesz életem vígjátéka” kategóriába sorolnám. Mint a trilógia harmadik része, a képzeletbeli dobogón is a harmadik helyet foglalja el.
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
4.8