A hollywoodi romantika királynő, Nancy Meyers lánya úgy látszik megirigyelte anyukája sikereit és forgatókönyvírásra, ne meg persze rendezésre adta a fejét. Bárcsak ne tette volna! Hallie Meyers-Shyer első szerzői próbálkozása minden eredetiséget és fantáziát nélkülöz és pofátlanul másolja a híres mama legjobb munkáit.

Az Újra otthon egy válófélben lévő anyukáról szól, aki szülővárosában, Los Angelesben próbálja meg újrakezdeni életét. Alice (Reese Witherspoon) jól ismeri a szórakoztatóipart és annak minden hátulütőjét, apja a híres filmrendező és anyja az ünnepelt színésznő kapcsolata is a sztárság miatt ment gajra, férje pedig a zeneipar hivatásos alkoholistái közé tartozik, szóval nem akar mást, csak nyugalmat, meg talán egy normális és nyugis pasit, aki mellett biztonságban érezheti magát. Ehhez képest egy görbe estén rögtön összegabalyodik egy pofátlanul fiatal sráccal, aki mi lenne más, mint filmrendező. Harry (Pico Alexander) és kis csapata, a színészi babárokra áhítozó, Teddy (Nat Wolff) és a forgatókönyvíró George (Jon Rudnitsky) jót buliznak Alice szülinapi partiján, aztán hirtelen felindulásból már másnap beköltöznek a vendégházába, hogy alaposan felforgassák az amúgy felelősségteljes anya életét. Aztán természetesen megérkezik Alice exe is, hogy lapot húzzon az amúgy is bizarr szitura. Kell ennél szebb Meyers-féle diliház?

Nos, sajnos nagyon is kellene, mert Hallie Meyers-Shyer filmje egyáltalán nem működőképes. Vagyis attól, hogy valakinek a mamája tényleg szuper jó filmrendező, remek lehetőségekkel, még egyáltalán nem biztos, hogy a csimotája is tehetséges. Sőt!

Meyers-Shyer egész munkája olyan, mintha a nagyok beengedték volna arra a bizonyos hollywoodi játszótérre játszani, ő meg lelkes kislányként építeni szeretett volna egy csodaszép homokvárat, de ebből nem lett más csak egy sáros, amorf tócsa.

Megpróbálhatunk önálló alkotásként beszélni a filmről, csak az a baj, hogy ez szinte lehetetlen, mert botcsinálta rendezőnk mindenben a saját anyját majmolja. Nancy Meyers tényleg a romantika koronázatlan királynője, rendezőként olyan remek filmeket köszönhetünk neki, mint a Mi kell a nőnek?, a Holiday, a Minden végzet nehéz és a tüneményes Egyszerűen bonyolult, amit tényleg csak imádni lehet, de íróként is számos nagysikerű alkotásban működött közre. Ha szerelmes filmekről van szó, akkor Nancy Meyers neve tuti garancia a sikerre.

Lánya sajnos nem csinál mást, mint ezeket a sikerfilmeket koppintja, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy jeleneteket másol. Tesz rájuk ugyan egy kis sminket, hogy leplezze a hasonlóságot, de aki ismeri édesanyja filmjeit, annak egyértelműek a párhuzamok. Ez még önmagában nem lenne akkora baj, ráfoghatnánk, hogy úgyis családban marad, de amíg Nancy Meyers filmjei kényelmesen gördülékenyek és minden pillanatban szórakoztatóak, addig lánya elég döcögősen fogja össze a történetet.

Néha tényleg olyan érzése van az embernek, mintha különálló jeleneteket bámulna, nem áll össze a történet kerek egésszé. A nem túl eredeti felvetéstől, miszerint egy filmrendező lányáról szól a sztori, még simán eltekinthetünk, de Meyers-Shyer egy csomó logikai hibát is benne hagy a forgatókönyvben. Például ha a főszereplő exe egy szemét alkoholista, akkor Michael Sheen miért játszik a filmben egy konszolidált, pedáns apát, aki szemmel láthatóan imádja a gyerekeit?! Legalább az egyik jelenetben adhattak volna a kezébe egy borospoharat, az se baj, ha az a pohár üres. Vagy például hogyan bízhatja a gyerekeit egy elvben felelősségteljes anya pár suhancra, akikkel előző este találkozott úgy, hogy mindannyian be voltak nyomva, mint az atom, reggel pedig kis adag mariskák potyognak ki a srácok levetett gatyájából? Értem én, ez Hollywood, meg ez egy romantikus blődli, és már Hujber Feri is megmondta, hogy simán lehet szívni és gyereket nevelni együtt, de azért mégis!

Meyers-Shyer a karaktereket se tudja ésszerűen mozgatni, a színész Teddy és a forgatókönyvíró George szerepe a nullával egyenértékű a történetben, feladataikat Harry is nyugodtan átvállalhatná, cseppet sem sérülne a sztori. Ráadásul így nem kéne béna jeleneteket erőltetni a fősodorba, hogy ez a két szerencsétlen karakter is kapjon valami funkciót. Szegény Reese Witherspoon így aztán erőlködhet, egyedül nem képes megmenteni a filmet.

Meyers-Shyer a színészvezetéssel sem boldogul, Witherspoon és Alexander között annyi szikra sincs, mint egy útra fagyott döglött macskában és az őt elcsapó kocsi kerekében. Leginkább csak hülyén festenek együtt. Alexander hatalmas ripacs, amikor sírni próbál, de az igazi vég, amikor rendezőnk azt filmezi hosszú másodpercekig, ahogyan Witherspoon pofákat vág.

Az Újra otthon totális blama, Meyers-Shyer jobban teszi, ha még egy ideig figyeli a mamát, hogy hogyan is játssza nagyban ezt a játékot.

Újra otthon (kritika)
4Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
7.6