J.A. Bayona spanyol rendező forgatott már horrort, katasztrófafilmet, misztikus thrillert, majd 2016-ban elkészítette Patrick Ness – a forgatókönyvíró – regénye alapján a Szólít a szörny című, látványos, szívbe markoló amerika-spanyol fantasyt.

A film egy 12 éves, magányos, visszahúzódó, de kiváló rajztehetséggel és élénk fantáziával, bátorsággal megáldott kisfiú, Conor (Lewis MacDougall) történetét meséli el, aki amellett, hogy iskolai zaklatások állandó céltáblája, élete legnagyobb megpróbáltatásával néz szembe. Egyetlen igaz barátja, az egyedülálló édesanyja (Felicity Jones) rákos beteg, haldoklik. Az anya, betegsége ellenére, igyekszik a hátralevő időt boldogan eltölteni fiával. Conor képtelen kipihenni magát, mert folyton gyötri a rémálom, hogy elveszíti anyját, így az álmatlan éjszakákon egyedül rajzolgat a szobájában. Egyik éjjel azonban meglátogatja őt egy szörny (Liam Neeson), aki óriási mérete és rémisztő külseje ellenére sem ijeszti meg őt. A szörny három fantasztikus, ám kezdetben Conor számára érthetetlennek és igazságtalannak tűnő történetet mesél el, majd megígérteti a fiúval, hogy ha a három történetet végighallgatta, neki kell elmesélnie egy negyediket, a saját történetét, a rémálmát.

Conor élete fenekestől felfordul. Miután anyjának egy újabb kezeléssorozat miatt kórházba kell vonulnia, és ő ideiglenesen a nagymamájához (Sigourney Weaver) költözik, felbukkan az Amerikában élő édesapja (Toby Kebbell) is.

Aki azt gondolja, hogy az utóbbi idők drámáihoz hasonlóan a Szólít a szörny egy könnyű, családi mozi,  egy szomorú történet vidám befejezéssel, nagyon téved. Itt ugyanis nincs feloldás, nincs giccses happy end, csakis a kőkemény valóság. A film legnagyobb ereje a csontig hatoló őszinteség, amivel a rendező megtiszteli a nézőt. Patrick Ness regénye eredetileg gyerekeknek szól, viszont a film annyira erős, hogy az érzékenyebb felnőtt nézők szemébe garantáltan könny szökik.

A remek történet azonban mit sem érne olyan remek színészi alakítás nélkül, mint amit a forgatás idején mindössze 14 éves Lewis MacDougall hoz. A fiú arcjátéka és kifejező tekintete beleég a retinánkba. Liam Neeson tökéletes választás volt narrátornak a szörnyhöz, hiszen amellett, hogy határozott és erős a hangja, mégis van benne valami megnyugtató finomság. Felicity Jones vonásai az első jelenetekben még bájosak, majd látjuk, ahogy a betegség hatására folyamatosan leépül. A sminkmesterek munkáját mindenképpen ki kell emelni, hiszen a csontsovány anya látványától a hideg futkos a hátunkon.  Sigourne Weaver kiválóan alakítja a rideg nagymamát, akinek a Conorral való kapcsolata kezdetben nem éppen felhőtlen. A nagymama végig nézi lánya haláltusáját, mindent megtenne érte, de képtelen segíteni rajta. A közös fájdalom és szenvedés aztán összehozza őt és az unokát, hiszen csak ők maradnak egymásnak.

A film látványvilága elvarázsol. Nagy fejtörést okozott a rendezőnek, hogy a szörny nagyságát és erejét úgy mutassa meg, hogy közben valóságosnak hasson de mégse legyen túlzottan ijesztő. A motion capture-technika segítségével Liam Neeson játszotta el a rém összes mozdulatát, így az arcának minden vonása, a szemei valóban élethűvé váltak.

A Szólít a Szörny egy igazán kivételes alkotás, amely szól szeretetről, barátságról, fájdalomról, elvesztésről és az idő előtti felnőtté válásról. Olyan tanítást ad, amit a moziból kijőve még napokig emészthetünk. Kétség nélkül állíthatom, hogy fantasy szívet így még nem facsart.

Fantasy szívet így még nem facsart (Szólít a szörny - kritika)
A Szólít a Szörny egy igazán kivételes alkotás, amely szól szeretetről, barátságról, fájdalomról, elvesztésről és az idő előtti felnőtté válásról.
9Szerintünk
Olvasói értékelés: (6 Szavazások)
9.7