Túlzás nélkül lehet állítani, hogy az év egyik legfelkavaróbb drámája, Andrey Zvyagintsev rendezésében készült mű. Egyszerűen, mégis sokkolóan mutatja be, hogy milyen felelősséggel jár, egy másik emberi lény iránti gondoskodás, avagy ennek hiánya.

Zsenya és Borisz házassága elérkezett az utolsó fejezethez. Már szóba sem bírnak állni egymással, anélkül, hogy az ne torkollna egy végeláthatatlan vitába. Egymás nélkül képzelik el a jövőjüket, ennek egyetlen akadálya közös gyermekük, akit egyikünk sem szívesen vinne magával új párkapcsolatába.

Igen érdekes és egyben lelkileg megterhelő film született ebből a sajnos cseppet sem szokatlan felállásból. A film egyik legnagyobb erénye, hogy egy percig sem ringatja a nézőt abba a tudatban, hogy egy idillinek hitt család végső harcát látjuk, az elkerülhetetlen válás folyamata során. Sőt, minél jobban belelátunk, a mindennapokba annál inkább az derül ki, hogy ennek a két embernek nem lett volna szabad összeházasodnia, és egy harmadik léleknek életet adni. Mert lássuk be, az merőben messze van az tökéletestől, hogy a nő menekülő útvonalnak tekintette a férfit, akitől gyereke született, és ezt később sem volt rest a szemére hányni. Akkor sem, ha épp tudta, hogy ezt a gyerek is hallja. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egy ilyen diszfunkcionális családból, akkor is menekülni akar a gyerek, ha épp azt se tudja, hogy mi lesz a következő lépése. Mivel az orosz télben járunk és a rendőrök csak erőszakos bűntett megalapozott gyanúja miatt hajlandóak nyomozni egy eltűnt gyerek ügyében, a két válófélben lévő szülő, egy önkétes kutatócsapathoz fordul. Az idő egyre fogy, hogy valós esély legyen a kiskamasz fiú felderítésére, mégis minden egyes percben azon izgul a néző, hogy mikor történik valami fordulat. Mert, bár ez a film minden kockájában nyomasztó, hiszen a téma elég lélekölő, mégis leköti az ember figyelmét végig. Hiszen minden egyes percben a megoldásra, vagy rosszabb esetben a feloldozásra vár a néző. Akárcsak az életben a vásznon is szurkol valamiféle lezárásért, akkor is, ha a szülőkkel egyáltalán nem tud azonosulni.

Ebben a filmben remek alakítás nyújtott a szülőpárost alakító Maryana Spivak, mint Zsenya és Aleksey Rozin, mint Borisz. A fiút játszó Matvey Novikov (Alyosha) pedig zseniálisan mutatta be, hogy miképp érez a gyerek, mikor a szülők elfelejtkeznek róla.

Ez a film teljesen jogosan kapott jelölést az Oscarért folyó harcban a Legjobb Idegennyelvű film kategóriájában. Sok kérdést felvet, és ha nem is mindegyikre érkezik válasz, kellően felkavarja a nézőt, ahhoz, hogy nap végén is csak a szereplőkre tudjon gondolni. Miért és hogyan juthattak el idáig?

Szeretet nélkül (kritika)
Ez a film teljesen jogosan kapott jelölést az Oscarért folyó harcban a Legjobb Idegennyelvű film kategóriájában. Sok kérdést felvet, és ha nem is mindegyikre érkezik válasz, kellően felkavarja a nézőt, ahhoz, hogy nap végén is csak a szereplőkre tudjon gondolni.
9Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.9