Miután a Disney 4 milliárd (!) dollárért vette meg a Star Wars jogait, várható volt, hogy futószalagon fogják gyártani a folytatásokat illetve előzményfilmeket. Így született meg a Han Solo ifjú éveire koncentráló Solo is. A keményvonalas rajongóknak lehet, hogy csalódást fog okozni, mert hangulatában és képi világában kissé eltér az eredeti sorozattól. Ez a változás azonban inkább csak jót tett a filmnek, eltérő stílusa egyedibbé teszi. Az, hogy mégsem született egy kiemelkedő alkotás, sokkal inkább a gyengébbre sikerült történet számlájára lehet írni.

Az ifjú Han (Alden Ehrenreich) és szerelme Qi’Ra (Emilia Clarke) egy szebb jövő reményében, mindenre elszántan szeretnék elhagyni a Corellia nevű lepusztult ipartelepre hajazó bolygót. Ekkor veszi kezdetét Solo alvilági kalandozása, melynek során megismeri Chewbaccát (Joonas Suotamo), későbbi másodpilótáját és elmaradhatatlan társát, találkozik a minden hájjal megkent, dörzsölt szerencsejátékos Landóval (Donald Glover) és láthatjuk, ahogyan először lép az Ezeréves Sólyom fedélzetére.

Han Solo az egyik legkarizmatikusabb szereplő a Birodalomban, így hát nem volt meglepő, hogy éppen az ő karaktere kapott előzményfilmet. Végre megismerhetjük azokat az embereket, és eseményeket, melyek nagyban hozzájárultak, hogy a kissé naiv, idealista fiúból egy dörzsölt csepész lett. Mivel élete ezen szakasza főleg az alvilágban játszódott, a film képi világa is elég komorra sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kapnánk meg a SW univerzumtól már megszokott gyönyörű képeket, csak éppen a történet nagyrészt nyomasztó bolygókra kalauzol el minket, a mindent betakaró hó birodalmától kezdve, teljes sivatagi tájon át. Mindezt nagyon látványos akciójelenetek kíséretében láthatjuk, a már jól megszokott különös, olykor mókás, de mindenképpen marandandó élményt nyújtó újonnan belépő szereplők kíséretében. A film ezen elemeire nem is lehet panasz, az ok amiért nem csettint elismerően az ember, az a kissé kiszámítható történet. Szépen eljutunk „A” pontból a „B”-be, de mindeközben alig kapunk előre nem látható fordulatot, és sajnos akad a filmben üresjárat is.

A főszerepet alakító Alden Ehrenreich nehéz örökséget kapott, hiszen finoman szólva sem egyszerű feladat Harrison Ford egyik legendás szerepét alakítani. Ami a hasonlóságokat illeti, inkább csak a külsőségekben akarták az alkotók az eredeti Solót leutánozni, ami egyrészt jó húzás volt, másrészt a béna frizurát leszámítva jól sikerült. Amit pedig Ehrenreichnek színészileg kellett hozzátennie, azt remekül megvalósította, én el tudtam vonatkoztatni az eredeti szereplőtől. Nyilván lesz majd olyan, aki inkább végigszenvedné az egészet egy digitálisan megfiatalított Ford látványával, mintsem, hogy egy kockát is Alden Ehrenreich-el lásson.

Donald Glover telitalálat volt Lando szerepében, mintha csak rá szabták volna a film egyik legeredetibb karakterét, akinek egyébként nagyon sok humoros, feszültségoldó jelenetet köszönhetünk. Woody Harrelson pedig lassan, de biztosan bebetonozta magát a jelentősebb filmek meghatározó mellékszereplőjének. Üzembiztosan hozta a Han életében fontos szerepet betöltő Tobias Beckett karakterét. Emilia Clarke viszont kicsit elveszettnek tűnt Qi’Raként. A kémia sem működött igazán közte és Ehrenreich között, és az általa alakított szereplő változó jellemét sem tudta igazán hitelesen visszaadni.

Ha önmagában nézzük, akkor a Solo egy igazán szórakoztató, látványos kalandfilm lett. Ha viszont a SW-széria részeként vesszük, akkor csak alulról súrolja a sorozat előző részei által igen magasra tett képzeletbeli lécet.

Solo: Egy Star Wars történet (kritika)
A keményvonalas rajongóknak lehet, hogy csalódást fog okozni, mert hangulatában és képi világában kissé eltér az eredeti sorozattól. Ez a változás azonban inkább csak jót tett a filmnek, eltérő stílusa egyedibbé teszi. Az, hogy mégsem született egy kiemelkedő alkotás, sokkal inkább a gyengébbre sikerült történet számlájára lehet írni.
7Szerintünk
Olvasói értékelés: (3 Szavazások)
6.4