Az uborkaszezon lezárásaként érkezett meg a hazai mozikba ez a korántsem korszakalkotó kincsvadász történet. Steven Quale rendező és Luc Besson egy monoton és többnyire kiszámítható akciófilmet akar újdonságként eladni, de az igazság az, hogy ezek felett a klisék felett már rég eljárt az idő.

A sztori egy elveszettnek hitt háromszáz millió dolláros kincs utáni európai hajszáról szól, amit egy amerikai elit kommandós csapat próbál visszaszerezni és leszállítani jogos tulajdonosának. Jó akciófilmes szokás szerint, egy szerencsétlen baki miatt a küldetésre pusztán csak tíz órájuk marad az eredetileg tervezett egy hét helyett.Szóval szegény renegátokat még az ág is húzza, csak győzzenek kikeveredni a rázós szitukból.

A film számomra leginkább olyan benyomást keltett mintha nem csak a cselekmény játszódna 1995-ben, de maga a film is akkor, vagy még sokkal korábban készült volna. Már a nyitó képsorok is lassan döcögnek, az időben túlméretezett akció jelenet szemmel láthatóan meghaladja Quale képességeit, a film első fele bántóan unalmas.

A későbbiekben sem számíthatunk túlzott izgalomra, a cselekmény teljesen kiszámítható módon zötyög a végkifejlet felé. Az akciójelenetek mondjuk egészen korrektek, bár sajnos túlságosan is kiütköznek a kisebb költségvetésű filmekre jellemző hibák. A CGI sajnos sokszor kritikán aluli.

A filmben még Luc Bessonhoz képest is sok a mesés és bugyuta elem. Például az isten háta mögötti kis falu pultos lánya természetesen nem lehet más, csak egy Victoria Secret kaliberű szépség, aki pusztán szempilla rebegtetéssel is rávesz egy komplett elit egységet, hogy karrierjüket és főleg életüket kockáztatva mentsék meg kis hazáját. A mesés kincs létezését igazoló bizonyíték elrejtésére pedig nyilvánvalóan a mosogató alatti szekrény a legalkalmasabb, ehhez kétség sem férhet.

A filmben elsütött poénok java nagyon erőltetett, talán összesen két emlékezetes van köztük. Besson úgy látszik minden energiáját elhasználta a Valerian forgatása közben, erre a filmre már teljesen kifújt az amúgy remek humorérzéke.

A karakterek is teljesen sablonosak, a hidegvérű nagy öreg (Sullivan Stapleton), a random szépfiú (Charlie Bewley) és az őket segítő kivételes képességű társak, akik simán elmennek terminátornak is. A két főszereplő és a csapat többi tagját alakító Diarmaid Murtagh, Joshua Henry és Dimitri Leonidas hiteles alakítást nyújtanak, a néző elhiszi, hogy egy összeszokott gárda küzd vállvetve egymásért.  A film női főszereplője Sylvia Hoeks is jobbára hitelesen lobbantja lángra Charlie Bewley szívét. Az már nem a színészek, sokkal inkább a forgatókönyv hibája, hogy ennek a románcnak legalább Rómeó és Júliát meghazudtoló erejűnek kellene lennie, hogy beindítsa a nagyszabású kincsmentési akciót. Az egyik üdítő kivétel az Oscar-díjas J.K. Simmons, aki a maga pár mondatával is túlszárnyalja az összes szereplőt és vidám perceket szerez a nézőnek. Nem lenne igazságos kihagyni Ewan Bremner nem túl hosszú, de annál emlékezetesebb alakítását, mint egyfajta kamikaze helikopter pilóta.

Ha a filmet részletiben nézzük, nem lehet rá sok panaszunk, sajnos azonban mégsem áll össze egy dinamikus pörgős sztorivá, sok benne az üres járat. Engem szinte végig az kötött le, hogy kitaláljam melyik filmből ismerős Dimirti Leonidas. Azt hiszem ez tényleg nem túl hízelgő egy pörgősnek és izgalmasnak kikiáltott akciófilmre nézve.

Renegátok (kritika)
Steven Quale rendező és Luc Besson egy monoton és többnyire kiszámítható akciófilmet akar újdonságként eladni, de az igazság az, hogy ezek felett a klisék felett már rég eljárt az idő.
4Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
5.9