A Mustang a női önrendelkezés himnusza. Témája rendkívül fontos és mérhetetlenül aktuális, de ettől még nem lesz feltétlenül hibátlan a török lánytestvérek kálváriáját bemutató alkotás. Az elsőfilmes rendezőnő, Deniz Gamze Ergüven sajnos elkövet néhány komoly hibát. Ezáltal a történet nagyon sokat veszít saját energiájából. 

Törökországban a nők helyzete mind a mai napig nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Az ország ugyan mindent megtesz, hogy felépítsen egy megfelelően működő jóléti társadalmat és csatlakozzon az Európai Unióhoz, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés azonban olyan komoly problémát jelent, mely nagyban meghatározza Törökország általános megítélését és csatlakozásának lehetséges időpontját is. Főleg a vidéken élő tradicionális iszlám közösségekben teljesen elfogadott dolog, hogy a nők nem rendelkezhetnek szabadon saját sorsukról. Családjuk, azon belül pedig férfi rokonaik döntenek arról, hogy hogyan is teljesítsék be azt a bizonyos, manapság nálunk is sokat emlegetett női princípiumot.

Ezekben a családokban megengedett, sőt kifejezetten támogatott a fizikai erőszak, melyet előszeretettel használnak arra, hogy megregulázzák a „becstelenül” viselkedő nőket és lányokat. Nem ritka a gyilkosság sem, melyet a becsület nevében követnek el, valamint a szexuális erőszak és zaklatás is mindennapos. A muszlim családok között nagy hagyománya van a kényszerházasságnak, a lányok legnagyobb részét úgy adják férjhez, hogy egyáltalán nem kérik ki a véleményüket. A hatóságok szinte semmit sem tesznek, hogy segítsék ezeket a kiszolgáltatott nőket, a törvények mindig is a férfiaknak kedveztek.

Igazán fontosnak érzem, hogy tisztában legyünk ennek a kilátástalan és teljesen reménytelen helyzetnek a részleteivel, mert csak így érthetjük meg igazán azokat a hibákat, melyeket a fiatal rendezőnő elkövetett a forgatókönyvírás és a rendezés során.

Az öt lánytestvérről szóló történet Törökország szigorú, keményvonalas részén játszódik, egy poros kisvárosban. Itt él Lale és négy nővére, akiket szüleik halála után nagymamájuk és nagybátyjuk nevel.

A kamaszlányokat egy ártatlan tengerparti fürdőzés sodorja bajba, közvetlenül a nyári szünet elején. Egy bigott szomszédasszony mószerolja be őket nagyanyjuknál, aki a lányok szüzességét féltve, hirtelen elzárja őket a külvilágtól és rohamtempóban kezdi meg kiházasításukat. Mind az öt lány máshogy reagál ugyan a bezártságra, de ahogy múlik a nyár, úgy lesz mindannyiuk számára egyre nyilvánvalóbb, hogy amit először talán csak játéknak gondoltak, az maga a kiábrándító valóság. El kell válniuk egymástól és férjhez kell menniük az első férfihoz, akit családjuk jónak ítél a számukra.

Már az alapgondolat is nagyon erőteljes. A bezártság, az erőszak és az önrendelkezés teljes hiányának megsemmisítő ereje, akár hipnotikus is lehetne a vásznon. Ergüven azonban egyszerűen átsiklik az okok felett, csak érintőlegesen mutatja meg őket, mintha a lányok nem is éreznék a velük történt események súlyát. Mintha folyamatosan csak kamaszos csínyeikre koncentrálnának és még a legnagyobb tragédiában sem fognák fel, hogy igazából mi történik.

Persze lehet, hogy ez lett volna a rendezői koncepció, hiszen egy ilyen tekintélyelvű kultúrában felcseperedett gyereklány honnan is tudhatná, hogy a testi vagy éppen a szexuális erőszak nem éppen természetes dolog. Honnan sejthetné, hogy van egyáltalán joga máshoz is, mint amit parancsolnak neki.

Viszont ha ez valóban tudatos rendezői fogás, akkor teljesen logikátlan a film eleje, hiszen ott a lányok még sminket használnak, telefonálhatnak és internetezhetnek. Aggódó nagyanyjuk, csak a tengerparti „incidens” után dönt úgy, hogy megvonja tőlük ezeket a lehetőségeket.

Viselkedésének okára is csak majdnem a film legvégén derül fény, egészen addig szinte érthetetlen a film elején bekövetkezendő szigorú fordulat a lányok nevelésében.

Ergüven nem ábrázolja igazán élethűen a szigort. Az ellentmondást nem tűrő vak hit is kimerül pár közepes erősségű atyai pofonban és hangosabb szóban. Mintha a könnyek sem lennének igaziak és a feszültség is hiányzik a filmből. A forgatókönyv egyszerűen nem érzi az arányokat a bűbájosság és a komoly érzelmek között. A focimeccsen felvett extatikus szabadságjelenet pedig kisiskolás szinten rágja a szánkba, hogy ez az öt lány a derékig érő, hosszú hajával olyan vad és zabolátlan, mint a szilaj musztángok a prérin.

Az érdekfeszítő alaptörténet tehát nem képes elvinni a hátán a filmet. Ergüven nem tudja igazán jól bemutatni az elnyomott nők életének fájdalmas valóságát. Nem elég bátor bemutatni a poklot, ami ellen fel akarja venni a harcot. Fél alászállni a mocsok legmélyére, inkább felszínes, finomkodó mesét kanyarít belőle, rózsaszín csillámokkal.

 

 

 

Rabság light (Mustang - kritika)
A forgatókönyv egyszerűen nem érzi az arányokat a bűbájosság és a komoly érzelmek között.
7Szerintünk
Olvasói értékelés: (0 Szavazások)
0.0