David Levithan azonos című regényéből készült egy érdekes kérdést feszegető romantikus tinifilm. Azt azonban távolról sem lehet mondani, hogy hiánypótló műről lenne szó. Sőt ez már a sokadik túlvilági lény-átlagos tini hősszerelmes fantasy a Twiligt sorozat óta, ami ráadásul nagyon sok ponton másolja  Stephenie Meyer Burok című alkotását.

A 16 éves átlagos diáklány Rhiannon (Angourie Rice) egy nap találkozik A-val a titokzatos vándorló lélekkel, aki nap, mint nap egy másik testben ébred. A kettejük közötti vonzódás mégis annyira erős, hogy a nehézségek ellenére is egymásba szeretnek. Mégis vajon milyen jövője lehet egy olyan kapcsolatnak, amiben az egyik fél 24 óránként testet cserél, és már azért is meg kell küzdeniük, hogy mindennap tudjanak találkozni?

Maga az alapötlet nagyon hasonló a már fent említett Burokhoz, hiszen ott is hasonló az alapkoncepció: más testbe költözik a főhős. Ebben a történetben azonban „A” a lélek nem maradhat egy helyen csak egy napig, és mikor nyugovóra tér nem tudja, hogy fiúként vagy lányként, szép vagy kevéssé dekoratív emberként fog felébredni. Valahol itt keresendő a film fő mondanivalója, hogy ennek ellenére több, kevesebb sikerrel mindennap igyekszik leküzdeni az akadályokat, hogy ha kis időre is, de együtt lehessen Rhiannonnal. Mégis valahol ez a történet zavaró pontja is. Nevezetesen a kulcsfontosságú jeleneteknél sohasem a lány számára alapvetően kevésbé szimpatikus külsejű emberrel találkozik. Azonban ezzel magának az alapfelvetésnek mond ellent, hogy a külső másodlagos és inkább a belső értékek azok amik meghatároznak egy embert, ezáltal pedig egy másik féllel kialakított kapcsolatát.

Arról nem is beszélve, hogy ennek a különös vándorló léleknek a története kellene, hogy adja a film másik alappillérét a romantikus szál mellett. Nos, ez finoman szólva is, elég sok kívánnivalót hagy maga után.

A színészi játéknál igazán csak a női főhőst Rhiannont alakító Angourie Rice-t lehet igazán górcső alá venni, hiszen a párját alakító másik szereplő szinte minden jelenetben más és más. Így rá hárul a feladat, hogy elhitesse a nézővel, neki egy ponton túl édesmindegy milyen testben jelenik meg a szerelme. Ezt a feladatot remekül teljesíti is a színésznő, és tényleg nem rajta múlt, hogy a történet kissé lyukas foltjait nem tudta befoltozni.

Sok elgondolkodtató kérdés merül fel a történet kifejtése során, mégis csak nagyon sablonos és/ vagy szájbarágós válaszokat kapunk. Talán legközelebb akkor lenne értelme egy ilyen típusú műhöz nyúlni, ha valóban valami újat tud majd mutatni.

Nap nap után (kritika)
David Levithan azonos című regényéből készült egy érdekes kérdést feszegető romantikus tinifilm. Azt azonban távolról sem lehet mondani, hogy hiánypótló műről lenne szó.
5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.1