Hugh Jackman búcsút int Farkas karakterének, de milyen búcsút?! A James Mangold által rendezett Logan magasan kiemelkedik a képregényfilmek tengeréből és valahol Christopher Nolan Sötét lovag trilógiájához lehet csak hasonlítani. A Logan – Farkas egy brutális, szókimondó és elképesztően minőségi mozifilm lett, ami elfeledteti az előző két rész minden hibáját és amire még hosszú évekig fogunk hivatkozni.

2029-ben járunk, a mutánsok nagy része elesett, Logan (Hugh Jackman) pedig közel jár a teljes összeomláshoz, gyakorlatilag csak a pia motiválja őt az életbenmaradásban. Na meg valamennyira az is, hogy az egy isten háta mögötti helyen rejtözkődő, nagybeteg X professzorról gondoskodjon. A világ körülöttük teljesen megváltozott, ők maguk pedig kiégtek, megöregedtek, tönkrementek minden értelemben. A kilátástalanságot egy mexikói asszony felbukkanása töri meg, aki magát és egy kislányt szeretne Logan gondjaira bízni, legalábbis amíg el nem juttatja őket egy bizonyos rejtekhelyre, ahol titokzatos üldözőik nem találhatnak rájuk. Farkasnak egy cseppet sincs ínyére a dolog, nem akarja feladni piálós mindennapjait, nem vágyik az újabb kalandra, de hamarosan olyan helyzetben találja magát, ahol csak a küzdelem az egyetlen megoldás. Vagy így, vagy úgy, de ez lesz az ő utolsó nagy harca.

Hogy a Logan az utóbbi évek legjobb képregényfilmje, az jelen esetben kicsit sem túlzás. A sötét tónusú mutáns sztori ezúttal elképesztően emberközeli, minden pillanata arany és a képregényes kliséket is igyekszik kerülni. Ez utóbbi azért nem mindig sikerül neki, de ennyi belefér. Jackman Farkasát olyan mélységében ismerhetjük meg, amelyre eddig egyetlen X-Men film sem volt képes. Valójában már az első perctől kezdve földbe döngöl az egész történet őszintesége, miközben teljesen megfeledkezünk arról, hogy végülis azért itt szuperhősök a főszereplők. Valami hasonlót a Watchmen és a Sötét lovag filmeknél lehetett érezni, úgyhogy a Logan tényleg hosszú évek hiányára jelent gyógyírt.

És persze amellett, hogy a lélekábrázolás van a középpontban, a film sztorija is kegyetlenül sodor magával. Mangold és Jackman nagyon ügyeltek rá, hogy az első egy óra tökéletessége után a kissé szűkösebb lehetőségeket kínáló road movie jelleg ellenére is egy nagyon látványos és izgalmas kaland bontakozzon ki a szemünk láttára, szerencsére ez is várakozáson felül sikerült nekik. Logan sebezhetőbb mint valaha, ez pedig ellenfeleit is egész más pozícióban tünteti fel, mint ahol a korábbi X-filmek főgonoszai voltak.

Imádtuk a szereplőket is… Jackman – egyszerűen nem lehet finoman kifejezni – kibaszott jó, ahogy lépten nyomon káromkodik, vagy dühöng a körülötte lévőkkel. A leépülő X professzort ezúttal is Patrick Stewart kelti életre, de a karakter csúnyán megromlott egészsége ellenére is nélkülözhetetlen a filmben. Külön kiemelendő a 12 éves Dafne Keen, aki felnőtteket megszégyenítő módon alakítja a fiatal mutáns szerepét, és bár kevés mondat jut neki, pusztán az arcjátékától kikészül a néző. És ne feledkezzünk meg Boyd Holbrookról sem, akit a Narcos sorozatből ismerhetnek a legtöbben, az ő személyében az rosszfiú karakter is remek (robot)kezekben van.

Bár a Logan lezárása egy hosszú sztorinak, mégis önálló jelenségként lehet és érdemes is tekinteni rá. Egy nagyon összeszedett, okos, érzelmes sztori, ami méltó búcsút ad az X-Men világ legjobb szereplőjének.

A tökéletes búcsú (Logan - Farkas - kritika)
A Logan - Farkas egy brutális, szókimondó és elképesztően minőségi mozifilm lett, ami elfeledteti az előző két rész minden hibáját és amire még hosszú évekig fogunk hivatkozni.
9.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (49 Szavazások)
7.5