A filmvásznon hat, az A majmok bolygója sztorija szerint már 15 éve annak, hogy egy félresiklott tudományos kísérlet eredményeképp minden eddiginél inteligensebb majmok szabadultak a világra, élükön Cézárral. A trilógia második felvonásában, melyet ugyancsak Matt Reeves rendezett, már gyakorlatilag apokaliptikus állapotok uralkodtak mindenhol, Cézár pedig igazi vezérré nőtte ki magát a többi emberszabású között. Komoly áldozatok nélkül nem lehetett övék a szabadság, de az igazi drámát csak a végső lezárásnak szánt A majmok bolygója – Háború tartogatja magában, mind a majmok, mind az emberiség, mind a nézők számára.

Miután a Koba nevezetű majomnak köszönhetően mégjobban eldurvult az emberek és majmok közti csata, már Cézár (Andy Serkis) sem tudta megakadályozni a súlyos összecsapásokat. Ugyan visszahúzódtak az erdők mélyére, de ott sem sokáig maradtak rejtve a katonai osztagok elől, akik már két éve vadásztak a majmok vezérére, bízva abban, ha őt kiiktatják, a teljes majomsereggel elbánhatnak. Az Ezredes (Woody Harrelson) felbukkanása Cézár számára az igazi poklot hozza el. A kegyetlenségéről ismert katona habozás nélkül mészárolja le azokat, akik igazán fontosak számára, ő pedig minden higgadtságát hátrahagyva elindul, hogy vérbosszút álljon. Néhány bajtársa, valamint egy rejtélyes módon beszélni képtelen kislány kísérik őt ugyan, de az már a kezdeteknél látszik, hogy ennek nem lesz konfettizápor a vége. Az Ezredesnek így persze nem csak Cézárral kell majd farkaszemet néznie, hanem a titokzatos kórral is, mely az emberiség végét hozhatja el.

A Majmok bolygója – Háború, ahogy az előző részek is, hidegrázós hangulatot teremt, tökéletes előzményt adva ezzel a klasszikus Majmok bolygója-filmeknek. Road movie-nak sem utolsó és bár elképesztően látványos, valamint hemzseg a fantasztikus technikai megvalósításoktól, nem ez a film elsődleges összetevője.  Reeves a drámára helyezi a hangsúlyt, ezért maga a cselekmény is viszonylag lassan csordogál előre. Ha sok akcióra vágyunk, azt nem feltétlenül ettől az alkotástól kapjuk meg, bár a kezdés és a befejezés is tocsog az adrenalinban. Mégis ott van közel két óra, amelyet lassabb tempó jellemez, de közben jól adagolja a feszültséget, a színészek, különösen Andy Serkis játékával pedig elkápráztat. Az egész cselekmény grandiózus, maga a háború pedig az emberiség legsötétebb korszakát juttatja eszünkbe. Az ismeretlentől való félelem, a felsőbbrendűség véres kinyilatkoztatása jelenik meg a történetben, éles párhuzamot vonva ezzel a valósággal, globálissá téve a film mondandóját.

Említsük meg azt is, hogy nagyon komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül Reeves majmai a befejezésre. Bár intelligenciájuk lenyűgöző, ugyanolyan gyengeségekkel kell szembenézniük, mint az embereknek, morálisan pedig ők is könnyen csődöt mondanak. Cézár is kénytelen szembenézni egy utolsó, hatalmas viszgával, mely mindkét faj jövőjére pecsétet tehet.

Andyt Serkis a hírek szerint elképesztő kitartósággal tanulmányozta a majmok viselkedését, mimikáját és ennek eredményeképp egy tényleg zseniális játékot láthatunk tőle, melyből a CGI semmit nem tud elfedni szerencsére. Már a Gyűrűk Ura-trilógia Gollamjaként is ász volt, de amit itt (és persze az előző két epizódban) produkál, az tényleg leborulós elismerést érdemel. Woody Harrelsont ugyanakkor nem volt könnyű megszokni a gonosz szerepében, bármennyira is próbáltuk. Az ő saját szála szintén megfelelően fel lett építve, mégis egy kicsit idegenkedve néztük őt a karaktere bőrében.

Annyi szent, hogy méltó lezárása ez a film a trilógiának és kicsit szomorúan is fogadjuk, hogy innentől már nem követhetjük ennek az újrarendeződő világnak a történetét. Persze a klasszikus filmek még ott vannak, ha a folytatásra vágyunk, de a mai megvalósítás tette igazán lenyűgözővé A majmok bolygóját.

Látványos búcsú az emberiségtől (A majmok bolygója - Háború - kritika)
Méltó lezárása ez a film a trilógiának és kicsit szomorúan is fogadjuk, hogy innentől már nem követhetjük ennek az újrarendeződő világnak a történetét.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
4.8