Christine ’Lady Bird’ McPherson utolsó éves gimis, rózsaszín a haja és szeplős az orra. Még soha sem volt szerelmes és sokat balhézik az anyjával. Lady Bird New Yorkról és a nagybetűs életről álmodik. Ez a lány olyan, mint a legtöbb kamasz. Kis túlzással: tüneményes, megismételhetetlen és imádnivaló!

Greta Gerwig első rendezését nem lehet nem szeretni. Nagyon tud a csaj! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Lady Bird 5 Oscar-jelöléssel büszkélkedhet. A témaválasztása ugyan nem túl eredeti, hiszen már milliószor láttuk ezt az szimpla coming of age sztorit az egyszeri kamaszlányról, aki a szülei ellen lázad, gondjai vannak a suliban és a szalagavatóig szerelmes lesz, mint a nagyágyú. Ám ahogy Greta Gerwig beszél a kamaszkoráról (a kamaszkorunkról) az egészen különleges. Olyan természetes bájjal és okosan teszi mindezt, hogy mire kijövünk a moziból a legvacakabb gimis élményünk után is őrült nosztalgiát és végtelen szeretetet fogunk érezni.

A film Lady Bird (Saoirse Ronan) utolsó középiskolai évéről szól. Barátságokról, szerelmekről, a félelmetes felvételiről és természetesen a gyűlölve szeretett családi kötelékről, pontosabban a nagybetűs anya-lánya viszonyról, ami minden elszakadni vágyó kamaszlány életének legmeghatározóbb része.

Gerwig csodás higgadtsággal teszi boncasztalra anyjával való kapcsolatát, végig az arany középúton halad. Nem áll egyik fél pártjára sem. Inkább csak bemutatja a két egymásnak feszülő álláspontot. Az önkifejezés, önmegvalósítás természetes ösztöne csap össze az anyai szív féltő gondoskodásával és természetesen az ebből fakadó korlátozási vággyal.

Lady Bird anyja, Marion (Laurie Matcalf) a legjobbat akarja a lányának, de hatalmas igyekezetében arról már teljesen megfeledkezik, hogy bár ő adott testet és lelket ennek a gyereknek, mégsem egy anyagból gyúrták őket. Marion nem tekint a lányára egyéni entitásként, inkább úgy érzi Lady Bird az ő életének egyfajta kivetülése. Mintha egy közös burokban élnének ők ketten valamiféle furcsa szimbiótaként. Ezért is érthetetlen és fájdalmas számára lánya örökös ellenkezése. Az általa kínált legjobb jó azonban teljesen ellentétes lánya álmaival és vágyaival. Lady Bird bátrabb, talán vakmerőbb is, mint az anyja és ez így is van rendjén. Nem elégszik meg a hétköznapi dolgokkal, illetve ő is ugyanazokra a szokványos dolgokra vágyik, csak máshogy, más formában. Jogot formál saját valóságának megteremtésére, amit Marion persze teljesen érthető módon hálátlanságnak és támadásnak vesz. Hajthatatlan makacsságuk folyamatosan mélyíti az árkot kettőjük között, kiegyezni sosem fognak, de néha azért össze tudnak tákolni ideiglenesen egy ingatag pontonhidat, amin át elérhetik egymást.

Saoirse Ronan kimagaslóan jó a szerepben. Szerintem végig észrevehetetlen volt, hogy alapvetően már túlkoros kamaszlánynak. A túlkoros szó persze eleve vicces, mert a színésznő még csak 23 éves és máris három Oscar-jelölést tudhat a háta mögött. Ha alakítását összevetjük a többi jelöltével, akkor akár még esélyes is lehet a szobrocskára. Igen, idén még Meryl Streepet is simán veri A Pentagon titkaiban.

Laurie Matcalf az Agymenők óta imádatom tárgyát képezi. Sheldon cuki, de azért árnyaltnak nem igazán nevezhető anyukája után most megmutathatja az anyai sors igazi mélységeit és magaslatait. Oscart talán nem fog kapni érte, a legjobb női mellékszereplő díjára idén Allison Janny (Én, Tonya) a legesélyesebb, de az alakítása nagyon is meggyőző és szívbemarkoló.

Greta Gerwig tehát nemes egyszerűséggel csuklóból összedobott nekünk egy örök klasszikust, amit tényleg megéri annyiszor megnézni, hogy betéve tudjuk majd a szövegét. Szóval, ha nem igazán megy a pontonhíd ácsolás, mert a kamaszod megint bevágta a durcit, vagy bármennyire is próbálod, de képtelen vagy felfogni, hogy anyád és/vagy apád hogy lehet ennyire szűklátókörű és idegesítő, akkor irány a mozi és Greta Gerwig majd elmagyarázza nektek a másik nézőpontját! Nyugi, csak kicsit fog fájni. Pont annyira, amennyire kell.

Lady Bird (kritika)
Greta Gerwig nemes egyszerűséggel csuklóból összedobott nekünk egy örök klasszikust, amit tényleg megéri annyiszor megnézni, hogy betéve tudjuk majd a szövegét.
9Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
9.2