Wes Anderson újra egy különleges és részletgazdag mesevilágba kalauzol el minket, ahol nem fél újfent feláldozni a sztori egységét a hangulat oltárán. A Kutyák szigete egy páratlan felnőtt mese fanyar humorral és olyan közéleti, politikai áthallásokkal, amik ma Magyarországon igencsak aktuálisak.

Andersonnak nyilván nem volt célja Magyarország aktuálpolitikájának boncolgatása, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy mennyire hasonlít az alapsztori a nemrégiben lezajlott választási kampányhoz és annak előkészítéséhez.

Kobajasi, a Megaszaki nevű város korrupt és mindenható polgármestere koholt vádak alapján ellenségnek kiálltja ki a kutyákat és örökre száműzi őket egy szemétlerakónak használt szigetre. A polgármester nevelt fia, a kis Atari azonban nem hajlandó beletörődni szeretett testőrkutyája elvesztésébe és minden tiltás ellenére a keresésére indul. A szigeten megismerkedik és összebarátkozik a száműzött, vegetáló kutyákkal, akik a kezdeti ellenérzéseiket félretéve végül segítenek neki a keresésben. Arra azonban nem is számítanak, hogy ez a kaland majd megváltoztatja Megaszaki egész életét. A városban ugyanis még akadnak olyanok, akik elég bátrak, hogy szembe merjenek szállni a népbutító ellenségkép gyártással és Atari szövetségesei legyenek a független gondolkodásért és életért vívott harcban.

Wes Anderson most is, mint rendesen nagyon gondosan és precízen munkálja ki Megaszaki városának különleges, ősi mondákon alapuló, de a történet kezdetekor már modern, high-tech világát és társadalmát. Aztán ahogyan halad előre a történet a rendező hajlamos elveszni saját csodavilága részletgazdagságában, mondjuk ez nem meglepő a rendezőnél, aki szereti munkásságát, ezen már meg sem lepődik.

Egy ponton túl Andersonnak már sokkal fontosabb a karakterek egyéni élete és bejárt útja, mint a történetben betöltött szerepük. Ettől kicsit túlságosan dagályos lesz a sztori, a lényegi dolgokról pedig totálisan elvonja a figyelmet a látvány és a cirádás körítés.

A filmben csak a kutyák beszélnek angol nyelven, az emberek csak és kizárólag egy kevert japán halandzsa nyelven szólalnak meg, amit Anderson csak akkor fordít le, ha éppen olyan a szituáció, hogy egy eb tudja fordítani az elhangzottakat. Ellenben a filmben rengeteg más felirattal találkozhatunk, Anderson fejezetekre bontja a történetet, melyeket duplán feliratoz, ugyanígy tesz akkor ha flashback-et használ, szóval bőven akad felesleges bonyolítás, ami alaposan meg tudja keverni még a felnőtt nézőt is, nemhogy egy gyereket. Éppen ezért a Kutyák szigetét csak szinkronosan ajánlanám még a nagyobb gyerekeknek is, a kicsiknek még szinkronnal is szükségük lesz a felnőttek segítségére a megértéshez. Ez inkább százszázalékosan egy felnőtt történet mese álruhában, de annak viszont nagyon ötletes és kimagaslóan jó.

Kutyák szigete (kritika)
A Kutyák szigete egy páratlan felnőtt mese fanyar humorral és olyan közéleti, politikai áthallásokkal, amik ma Magyarországon igencsak aktuálisak.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.0