Kedvenc kalózbandánk végtelenített sztorija az ötödik fejezethez ért és bár a Salazar bosszújában nincs semmi újdonság, arra azért kiválóan alkalmas, hogy újra felpörgesse az előző rész után megakadt tempót.

A Karib-tenger kalózai franchise minden hibájával együtt is imádnivaló és titkon még azokat is érdekli a történet folytatása, akik a sorozatot oltári baromságnak, Johnny Deppet, meg ripacskodó majomnak titulálják. Az igazság azonban az, hogy Depp legalább olyan karizmatikus kalóz, mint amilyen jó Jones professzor szerepében Harrison Ford. Persze, hogy óriási baromság, hogy a náciknak leolvad az arca a Frigyláda tartalmától, mint ahogy a kráken sem létezik, de ettől még újra és újra megnézzük majd ezeket a filmeket, mert a bennünk élő gyerek egyszerűen rajong a mesékért.

Ok, a 2011-es Ismeretlen vizeken tényleg nem volt a legjobb, de azért valahogy ki lehetett bírni a szerelmes sellők és papok vergődését, sőt még azt is, hogy megpróbálták eladni a negyvenes Penélope Cruzt huszonévesnek.

Az alkotók most némiképp kárpótolnak minket, a Salazar bosszúja újra egy pörgős darab, rengeteg akcióval és izgalommal. Igaz, hogy a jelenetek tetemes részét már mind láttuk az előző részekben, de attól még simán bele lehet feledkezni az újabb tengeri csatározásba és kergetőzésbe.

Az alapfelállás most is ugyanaz. Jack Sparrow (Johnny Depp) természetesen állati nagy slamasztikában van, és nyilván őt üldözi a Karib-tenger teljes lakossága, beleértve a bosszúszomjas Salazar kapitány (Javier Bardem) „szellemesen” oszló-foszló legénységét, a briteket, és Will Turner fiát (Brenton Thwaites) is, akihez csatlakozik egy rejtélyes lány, Carina (Kaya Scodelario). Na, ő pont nem Sparrowt keresi, hanem Poszeidón szigonyát, de ez most mellékes, legalábbis egy darabid. Naná, hogy itt van Barbossa (Geoffrey Rush) is, nélküle nem lenne ugyanaz a műsor, meg persze egy élő rocklegendának is fel kell bukkannia, hogy Sparrow családfáját gazdagítsa. Sir Paul McCartney feltűnése rövid, de annál hatásosabb és egyértelműen a film legviccesebb jelenete. (Az egyetlen gond vele, hogy McCartney szinkronizálva énekli a Maggie Mae-t, ami konkrétan felér egy extra durva, belezős gyilkossággal!)

A sztori amúgy levegősebb, mint máskor. Az akció túl sok időt vesz el, így a forgatókönyvírók a hasukra csapnak és hirtelen felindulásból még Galileo Galileit is belekeverik a mesébe, ami igazából teljesen felesleges. Ráadásul azt a szálat, amiben megmagyarázzák, hogy ki Carina apja és miért hagyta rá pont Galilei naplóját, annyira elbénázzák, hogy az tényleg fájdalmas. Sajnos ezt spoilerezés nélkül lehetetlen kifejteni jobban, ezért nem is megyek bele, legyen elég annyi, hogy az első, zsigeri reakcióm egy hangos WTF volt.

A halovány szerelmi szálacska is elég béna, de muszáj volt beleerőltetni a történetbe, hogy Kaya Scodelario és Brenton Thwaites kapjon még egy kis extra játékidőt. Ez is mellőzhető lett volna, különösen, hogy a színészek közti kémia egyenlő a nullával. Két kitömött, egymásnak támasztott babzsákban is több szenvedély és szikra van, mint az ő sápatag kis duójukban.

Javier Bardem természetesen kiváló főgonosz, a gondok itt is a magyar szinkronnal vannak. Az angol eredetiben Bardem hangja sokkal mélyebb, ettől nyilván félelmetesebb is a karakter, amit játszik.  Egyszerűen nem értem, ha Fekete Ernő Tibor amúgy csípőből és zseniálisan hozza Christian Bale sötét lovagjához a karcos, mély orgánumot, akkor itt miért nem lehetett valami hasonlót csinálni? A szinkron így egy kicsit odacsap Bardem gonoszának, aki mondjuk még így is jó, de sokkal jobb is lehetett volna a magyar fülek számára.

A többiek simán hozzák az elvárt szintet, Deep még mindig szuper a rumvedelő kalóz szerepében. Egyszerűen megunhatatlan, ahogy részegen esik-kel, vagy éppen oszló cápa tetemekkel vízisíel, muszáj szorítani ennek a többnyire kedves csirkefogónak.

A Salazar bosszúja biztonsági játék, de az őrült tempó, amit diktál, feledteti a hiányosságait. (És ki tér majd vissza a következő részben? Üljétek végig a stáblistát az extra jelenetért!)

Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (kritika)
A Salazar bosszúja biztonsági játék, de az őrült tempó, amit diktál, feledteti a hiányosságait.
7Szerintünk
Olvasói értékelés: (4 Szavazások)
7.1