Mi lehetne kiborítóbb a konstans karácsonyi idegbajban, mint a saját családunk! Helena Bergström filmje inkább komoly, mint vicces stílusban feszegeti a családtagok közt húzódó generációs és más egyéb feszültségeket a többnyire békés együttélés jegyében.  

Oscar (Anton Lundqvist) és Simon (Anastasios Soulis) a fiatal szerelmespár hatalmas karácsonyfába vágja a fejszéjét, amikor úgy döntenek, hogy frissen vásárolt házukba invitálják családjukat egy közös ünnepi vacsorára. Nagy bejelenteni valójuk van, ami olyan szinten kiakasztja mindkettőjük szüleit, hogy a nászoknak kisebb gondjuk is nagyobb lesz hirtelen annál, mint hogy egymást utálják, és fiaik életmódján csipkelődjenek. Az indulatok már jóval az előétel előtt elszabadulnak és nincs megállás egészen addig, amíg a családtagok végre meg nem tanulják utálva is szeretni egymást.

Bergström nagyon ügyesen válogatja ki a legtipikusabb családi problémákat és egy kifejezetten erős koktélt mixel belőlük, amik elég mélyen megérintik a nézőt és igazából egy cseppet sem viccesek. Ilyenformán inkább mondhatnánk a filmet drámának, mint vígjátéknak.

A szülők első találkozása, a kiüresedett és átalakulni látszó házasságok problémái, az egymás iránti tolerancia teljes hiánya mind olyan komoly témák, amikről Bergström nagyon is tudatosan és okosan beszél. Nem elégszik meg a családi részegységek közti konfliktusokkal, sokkal mélyebbre ás, párkapcsolati és generációs dilemmákat is alaposan kiveséz.

Szembeállítja az örökösen elégedetlen szülőt a büszkével, a domináns nevelési elvet a megengedővel, az elfojtott indulatokat a nyíltan felvállalttal. Mindehhez olyan szituációkat használ katalizátornak, mint például az anyukák örökös etetési kényszere, vagy a saját gyerek életével való elégedetlenség, a szülői akarat és elképzelések erőltetése, vagy a meny/vő iránt érzett ellenszenv és féltékenység. Ezekkel a szituációkkal már mindannyian találkoztunk, Bergström pedig most a vásznon is megmutatja nekünk, hogy milyen buták, vagy csökönyösek vagyunk ezekben a helyzetekben, de azt is, ha éppen igazunk van és helyesen viselkedünk.

Nagyon szép íve van a történetben az ellentétek ütköztetésének és minden álláspont érthetővé, elfogadhatóvá válik benne. Igazat adunk például a fiataloknak, akik egy új alapokra helyezett családmodellben hisznek, de érthetővé válik a régi értékekhez ragaszkodó szülők motivációja is.

A film egyetlen hibája, hogy a remekül felépített drámai feszültséget Bergström egy totálisan átlagos, hollywoodi feloldással zárja, ami kicsit agyoncsapja a film addigi hangulatát. A végeredmény mondjuk még így sem átlagos, de sokkal jobb lett volna, ha az utolsó harmad is megközelíti a többi színvonalát. Így egy picit ugyan pofára esünk, és talán duzzogunk is magunkban, de alapvetően nagyon is megéri, ha részesei leszünk ennek az élménynek, hiszen mi másról szólna a családi karácsony, ha nem erről. Igazam van, vagy igazam van? Boldog karácsonyt Mindenkinek!

Kaotikus karácsony (kritika)
A film egyetlen hibája, hogy a remekül felépített drámai feszültséget Bergström egy totálisan átlagos, hollywoodi feloldással zárja, ami kicsit agyoncsapja a film addigi hangulatát. A végeredmény mondjuk még így sem átlagos, de sokkal jobb lett volna, ha az utolsó harmad is megközelíti a többi színvonalát.
7.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
7.8