Annyi biztos, hogy Fabrice Gobert, a K.O. rendezője imádja a Harcosok klubját. Olyannyira, hogy újra is forgatta, vagy legalábbis megpróbálkozott vele. A végeredmény egészen színvonalas, de ettől még nem biztos, hogy felhőtlenül jól fogunk szórakozni. 

Antoine (Laurent Lafitte) befolyásos médiamogul, akinek mindene megvan. Dúsgazdag, sármos és megannyi nő verseng a kegyeiért, ő pedig senkivel nem finomkodik, kegyetlenül kihasználja az embereket. Álomszerű élete azonban hamarosan széthullik, mert egy sértett beosztottja rálő. Antoine kómába esik és miután magához tér a kórházban nyugtalanító dolgok történnek vele. Addigi élete semmivé foszlott, neki pedig fogalma sincs, hogy ki is ő valójában. Nyomozni kezd, hogy visszaszerezhesse saját életét, ám amit talál az nem lesz felétlenül az ínyére való.

Gobert egy igazán csavaros történetet alkotott, ami tényleg bővelkedik a fordulatokban. A filmmel egyedül az a probléma, hogy David Fincher ugyanezt a sztorit már elmesélte a Harcosok klubjában, ráadásul az nyilván sokkal eredetibb és ütősebb is volt.

A két történet természetesen nem teljesen hasonló, de nagyon sok közöttük az áthallás, ráadásul ez már közvetlen a film legelején nyilvánvalóvá válik, így aztán Gobert már nem sok meglepetést tud okozni a végén. Ráadásul nagyon öncélúan, szinte pofátlanul használ részleteket Fincher filmjéből, a saját sztorijába azonban nem tudja a lenyúlt részeket normálisan beolvasztani, így például a verekedős jelenetek teljesen kilógnak a többi közül. Gobert teljesen értelmetlenül utánozza Finchert, mert amíg a Harcosok klubjában nyilván az a sztori egyik kulcsa, hogy random emberek laposra verik egymást, addig itt ennek csak egy nagyon erőltetett, nyögvenyelős tanulsága van.

Az eléggé leköti az embert a játékidő alatt, hogy kibogozza az éppen aktuális szereplők közti összefüggéseket. Mindenki több karaktert játszik, így aztán tényleg kell figyelni, hogy éppen hol és melyik idősíkon és/vagy életben járunk.  Ez valóban élvezetes, az viszont már nem annyira, hogy a film maga elég lassú. A látszólagos gyorsítások után újra és újra visszaesik a tempó, amikor már éppen kezdenénk élvezni a sokrétű, izgalmas káoszt, Gobert berántja a kéziféket és lőttek a feszültségnek.

Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni ezt a filmet, mert látszik, hogy az alkotók tényleg sok energiát pakoltak a forgatókönyvbe, nagy kár, hogy a végeredmény egy kicsit sem lett eredeti. A K.O. sajnos csak egy kipukkadt lufi, ami soha sem fog repülni, maximum a szél lengeti roppant bátortalanul.

K.O. (kritika)
A K.O. sajnos csak egy kipukkadt lufi, ami soha sem fog repülni, maximum a szél lengeti roppant bátortalanul.
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (0 Szavazások)
0.0