Jo Nesbo a skandináv krimi királya, szinte minden könyve fantasztikusan izgalmas, ezért nem csoda, hogy végre Hollywood is felfedezte őt magának. Hamarosan Denis Villeneuve és Jake Gyllenhaal keze alatt forog A fiú filmváltozata, most pedig Michael Fassbender főszereplésével Tomas Alfredson (Engedj be, Suszter, szabó, baka, kém) vitte vászonra Harry Hole egyik legjobb történetét, a Hóembert, amely egyrészt jól fogta meg a regény nyomasztó hangulatát, ugyanakkor jó pár hibának is teret engedett.

Nesbo ezidáig 11 regényt írt, melynek főszereplője az alkoholfüggő, nehézfejű Harry Hole (ejtsd: Hari Hule) nyomozó. A Hóember a hetedik ebben a sorban, tehát magától értetődően sokmindenen keresztül megy detektív karaktere, mire eljutunk eddig a pontig. Egy alig két órás játékidejű film pedig egyszerűen képtelen arra, hogy a megkeseredettséget, a kollégáival, vagy korábbi szerelmével, Rakellel (Charlotte Gainsbourg) és annak kamasz fiával, Oleggel való kapcsolatát megfelelően visszaadja. Ennek köszönhetően némiképp Harry életének kellős közepébe csöppenünk, ahol ő már csak egy jó ügyért könyörög, ami elterelhetné figyelmét minden problémájáról.

Az az ügy pedig hamar meg is érkezik, amikor egy családanya nyomtalanul eltűnik, a dolog pedig kezd egészen messzire nyúlni. Úgy tűnik Hole-nak és Bergenből frissen érkezett fiatal kolléganőjének (Rebecca Ferguson) egy sorozatgyilkossal van dolga, aki hóeséskor lép akcióba és védjegyéül egy hóembert is ott hagy áldozatai közelében. Ahhoz, hogy a mostani ügyet felderíthessék, időben jóval korábbi bűneseteknek is utána kell nézniük, ráadásul az oslói elit is érintettnek látszik. A gyilkos motivációja viszont rejtély, de úgy tűnik nagyon is tervszerűen cselekszik.

Talán nem meglepő, de az eleve modernebb környezetbe helyezett film több ponton is eltér a könyv eseményeitől, mely önmagában azért még nem is zavaró. Problémát helyenként a csapongás jelent, mert a történet több szála is furcsán kapcsolódik be, vagy lép ki a sztoriból. Elképzelhető, hogy ez a 120 perc nem elég egy ilyen fajsúlyú bűnügy teljes kibontására, ennek lehetett eredménye a kapkodás, mely egy jó adag logikai űrt hagy maga után a produkcióban. A Hóember még így is egy nagyon brutális képsorokkal feltöltött krimi, melynek az is nagyon jót tett, hogy Norvégában forgatták, Oslo és Bergen pedig a legjobb helyszín a fagyos borzongásra. Az viszont nem, hogy sokszor újrahasznosított megoldásokon és erősen remegős rendezésen alapszik.

A szereposztásba mondjuk nem nagyon lehet belekötni, hogy valami abszolút pozitív is legyen. Még ha Fassbender el is tér némileg attól a figurától, ahogy Nesbo könyveiben leírja Harry külsejét, remek választás volt a lecsúszott nyomozó szerepére. Érdekes Val Kilmer és J.K. Simmons karaktere is, de a skandináv krimi sorozatok rajongóinak a legnagyobb örömöt biztosan Sofia Helin, a Híd főszereplőnőjének felbukkanása fogja jelenteni.

Tomas Alfredson egy nagyon jó rendező, de ez most egy kicsit(?) neki is félrement, hiába volt mellete Martin Scorsese és maga Jo Nesbo producerként. Az, hogy nem tudja ugyanazt a hatást visszaadni, mint a könyv, eddigi tapasztalatink alapján már talán túlzás is lenne elvárni. Műfaján belül épp hogy, de rendben van, talán leginkább azoknak, akik nem olvasták egyik Hole-regényt sem. Félő viszont, hogy egy jó ideig nem látjuk újra Harry-t a vásznon.

Jo Nesbo antihőse életre kelt (Hóember - kritika)
A Hóember egy helyenként nagyon brutális képsorokkal feltöltött krimi, melynek az is nagyon jót tett, hogy Norvégában forgatták, Oslo és Bergen pedig a legjobb helyszín a fagyos borzongásra. Ugyanakkor csapongós és széteső, amit a különösen jó színészgárda is csak nehez tud kompenzálni.
5Szerintünk
Olvasói értékelés: (12 Szavazások)
5.0