Martin McDonagh az Erőszakikkal, majd nem sokkal később A hét pszichopata és a sicuval bizonyította, hogy mestere a sötét humorú történetmesélésnek, legújabb filmjével azonban minden előzetes várakozást felülmúlt. A Három óriásplakát Ebbing határában kőkemény dráma, mely sokszor sírva röhögős fekete komédába csap át, a néző pedig tátott szájjal figyeli a történéseket.

Adott egy elkeseredett anya, Mildred Hayes (Frances McDormand), akinek lányát ismeretlen tettesek megerőszakolták, meggyilkolták, a holttestet pedig felgyújtották. A hatóságok tehetetlenek, vagy épp teljesen más, piti ügyekre pazarolják az energiájukat. Az asszonyt viszont fűti a harag, ezért kibérel három óriásplakátot városuk, Ebbing határában, melyekre erősen provokatív üzenetet írat, ráadásul William Willoughby rendőrfőnöknek (Woody Harrelson) címezve azokat. Az ügy ismét felkorbácsolja az indulatokat a közösségben, Mildred pedig Willoughby mellett annak helyettesével, Jason Dixonnal (Sam Rockwell) is komoly összetűzésbe keveredik.

McDonagh alkotása az idei Golden Globe-on besöpörte a legjobb dráma, forgatókönyv, női főszereplő és férfi mellékszereplő elismeréseket, szóval az Oscaron is borítékolható ezek közül egy-két díj. Leginkább Frances McDormand dörzsölhetné előre a tenyerét az arany szobrocska miatt, Joel Coen felesége ugyanis valami egészen elképesztő alakítást nyújt.

McDonagh filmje izgalmas és igyekszik a gyilkosság okozta rejtélyre is koncentrálni, de a Három óriásplakát Ebbing határában inkább a szereplők közti dialógusaival fog mindenkit a földbe döngölni. Naná, hogy a tonnányi káromkodás most sem maradhatott el, de ezen túl is maradandó élményben lesz részünk.

Sam Rockwellnek jutott a hülye, aggresszív rendőr karaktere, de ahogy ő, úgy Harrelson is pillanatok alatt esik át teljesen más megvilágításba, mint ahogy azt a film felvezeti nekünk. Amúgy is elmondható, hogy váratlan fordulatokból kapunk bőven, szinte végígkísérnek minket az előre teljesen beláthatatlan történések, melyektől a főszereplők is, ha titokban, de az elejétől fogva tartanak.

Nehéz film ez, mert hiába a sok nevetés, mégiscsak egy szomorú történet bontakozik ki előttünk két órában, mely nem biztos, hogy abba az irányba tart, amivel a néző is boldogan áll majd fel a székéből. Cserébe viszont hosszú ideig lehet rajta rágódni és végül is az ilyen műremekekért éri meg nagyon beülni a moziszékbe.

 

Három óriásplakát Ebbing határában (kritika)
Nem kérdés, hogy a film ott lesz az év legjobbjai közt. A történet, a szereplők, a párbeszédek és a hangulata is fenomenális lett.
9.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (3 Szavazások)
9.8