Jan Zabeil thrillerbe oltott lélektani drámája a gyönyörű táj és a nagyszerű színészi teljesítmények ellenére is nagyon vontatottra sikeredett, a feszültség lassú adagolása inkább elkedvetleníti, mint felcsigázza a nézőt.

Lea (Bérénice Bejo) és kisfia Tristan (Arian Montgomery) az anya barátjával, Aaronnal (Alexander Fehling) töltik családi vakációjukat a festői Dolomitokban. A külvilágtól elzárt környezetben azonban szépen lassan a felszínre törnek az elnyomott indulatok. Annak ellenére, hogy Lea és Aaron már két éve együtt vannak, a nyolcéves Tristan nehezen fogadja el mostohaapját, ami egyre veszélyesebb helyzetekbe sodorja őket.

A film központi témája a három ember egymáshoz fűződő bonyolult viszonya. Az egyedülálló anya próbálja minél jobban elfogadtatni fiával szíve új választottját, ami korántsem olyan egyszerű, mert Tristan egyszerre érzi betolakodónak és valamiféle pótapának az életükbe nemrég belépő Aaront. Ezt a kettős érzését a férfi felé a negatív irányba erősíti az a tény, hogy anyja miatta hagyta el apját, ezáltal szétszakítva a családot. Lea pedig sokszor inkább fia kedvére tesz, mellőzve a tényt, hogy éppen kinek volt igaza az adott helyzetben. Ez persze természetes egy anyától, csak éppen nem az áhított harmóniát segíti elő. Mindeközben Aaron, ahogyan egyszer az ő szájából is elhangzik, fiaként szereti Tristant, mégis néha azt kívánja, bárcsak ne lenne velük. Bonyolult kapcsolatukat tovább terheli, hogy Lea és Aaron közös gyereket szeretnének, aminek Tristan finoman szólva sem örül. Ezt a cseppet sem egyszerű alapfelállást próbálja Zabeil feszültségkeltő módon bemutatni, thrillerszerűvé tenni. Mert hiába ez a film műfaji besorolása, ez nem thriller. Inkább drámának lehet nevezni, vagy a kettő keverékének, és emiatt a végeredmény nem is lett egy igazán jól sikerült alkotás.

A kisfiút alakító Arian Montgomery alakítása kiemelkedően jó, sokszor már a puszta pillantása is hátborzongatóan hat. Igazán fényes jövő állhat előtte, ha már gyerekként ilyen szuggesztív előadásra képes. Az anyát alakító Bérénice Bejo is remekel a szerepében, ahogyan Alexander Fehling is kitűnően átadja Aaron karakterét. Ezt azért is fontos kiemelni, mert a köztük lévő feszültséget sokszor inkább a színészi játékukkal kell visszaadniuk, semmint a dialógusok által.

Bár a film nem lett igazán hosszú, mégis rettentő terjedelmesnek tűnik, és akárcsak a szereplők egymástól a végére a néző is elkezd eltávolodni a filmtől.

Három hegycsúcs (kritika)
Jan Zabeil thrillerbe oltott lélektani drámája a gyönyörű táj és a nagyszerű színészi teljesítmények ellenére is nagyon vontatottra sikeredett, a feszültség lassú adagolása inkább elkedvetleníti, mint felcsigázza a nézőt.
5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
5.5