Bogdán Árpád második nagyjátékfilmje egy nagyon erősen kimunkált, érett szimbólumrendszerrel dolgozó alkotás, amihez foghatót csak az Oscar-díjas Nemes Jeles László készített az utóbbi időben Magyarországon. A Genezis nem csak rehabilitálja a pont tíz éve történt romagyilkosságok áldozatait, de remélhetőleg ahhoz is megvan a kellő ereje, hogy beindítsa a hazánkban egyre inkább halkuló toleráns és építő jellegű társadalmi párbeszédet.

A film három egymásra épülő történetből áll, melyek koncentrikus körökként, belülről kifelé haladva mutatják be Magyarország egyik legsúlyosabb bűncselekmény-sorozatának társadalmi vetületeit. Bogdán Árpádot az érdekli igazán, hogy hogyan hatottak a gyilkosságok a társadalom legkisebb egységeire. Azt boncolgatja, hogy hogyan képesek az üggyel kapcsolatba került egyének feldolgozni egy ilyen mértékű traumát, hogyan találnak vissza önmagukhoz és mi történik erkölcsi érzékükkel.

Az első történet Ricsiről (Csordás Milán) az alsó tagozatos roma kisfiúról szól, aki édesanyjával és testvéreivel él egy erő szélén. Ricsi apja börtönben van falopás miatt, a család csak az idős nagyszülők jelképes támogatására számíthat, mert ők is nagy szegénységben élnek. A kisfiú gyerekkora sokkoló gyorsasággal ér véget, amikor egy éjjel brutális idegenek kiirtják az egész családját.

A film második része egy fiatal halláskárosult lány történetét meséli el. Virág (Illés Enikő Anna) iskola és edzés után egy kutyamenhelyen dolgozik, ahol szerelmes lesz egy idősebb fiúba, akinek köze van a romák ellen elkövetett gyilkosságokhoz, de ki szeretne szállni.

A harmadik történet pedig Hanna (Cseh Annamária) a sikeres ügyvédnő története, aki azt az embert próbáló feladatot kapja, hogy védje Virág barátját, aki végül feladta a társait.

Bogdán 2004-ben kezdte készíteni a filmet, volt tehát jócskán ideje rá, hogy kidolgozza a sztori finom részleteit. Nem véletlenül emlegettem a cikk elején Nemes Jeles Lászlót, de említhetném akár Török Ferencet is, mert utoljára a Saul fiában, valamint a tavaly szintén a Titanic Fesztiválon bemutatott 1945-ben láthattunk ennyire erős vizuális és gondolati szimbolikát.

Bogdán Árpád tökéletesen képes megvalósítani azt a koncepciót, amit kitűzött magának. A film a különálló történetek ellenére is egy stabil egységet alkot, a hatása pedig kifejezetten felkavaró és nagyon hosszan elkíséri az embert.

A Genezis szimbólumrendszere végtelenül összetett, a rendező archaikus népmeséket és eredetmítoszokat kever Dobos Tamás operatőr elképesztően szuggesztív képeivel és Víg Mihály koncentrált, impozáns filmzenéjével. Ezek a rétegek úgy simulnak egymásba, mint ahogy a hagymahéjak óvják közös erővel legbelsőbb szívcsakrájukat, ami jelen esetben az intelligens és érett tartalom.

Nagyon fontos, hogy Bogdán nem, vagy csak minimális mértékben démonizálja a gyilkosságok elkövetőit és az áldozatokat sem teszi mártírrá. Megmutatja a karakterek jó és rossz oldalát is, hibáikat, gyengeségüket és problémáikat, melyek későbbi motivációjukat mozgatják. Például Virág barátja nem egyszerűen kegyetlenül vérengző gyilkos, vagy sarokba szorított állatként viselkedő agresszor, de a gyengédséggel ügyetlenül próbálkozó őszinte szerelmes is. Ugyanígy Ricsi sem csak egy megüdvözült túlélő, ő is hoz kifejezetten rossz és elítélendő döntéseket, mint például a tornaórai jelentben, vagy a későbbi nagyjelenete elején. Bogdán tehát nem általánosít, minden történést az adott karakter szempontjából mutat meg és ez az erős szubjektív hozzáállás teszi igazán emberközelivé a filmet.

A színészvezetés briliáns, az alakítások nagyon meggyőzőek és magával ragadóak. Igaz ez mind az amatőr színészgárdára, mind Cseh Annamarira, aki egyedül bírt színészi tapasztalattal a szereplők közül. Bogdán elmondása szerint Csordás Milánt kifejezetten hosszú ideig keresték a szerepre, de annyi bizonyos, hogy megérte várni, mert a csöpp kisfiú hibátlan alakítást nyújt. Milánnal végig drámapedagógus foglalkozott a forgatás alatt és nem is ismerte az egész forgatókönyvet, csak az aktuálisan rá vonatkozó részletekkel volt tisztában.

Cseh Annamária alakításáról is mindenképpen szót kell ejteni, a játéka kifejezetten érzékeny, egyszer sem modoros, vagy túldíszített. Őszinte, nyugodt és légies jelenség a vásznon, akinek ereje is van, ha éppen úgy akarja.

A Genezis egy nagyon fontos film. Bogdán Árpád igazi humánus gondolkodó, aki most büszkén csatlakozhat a Nemes Jeles és Török által alkotott filmes triumvirátushoz. Őszintén bízom abban, hogy munkája (munkájuk) felnyitja a feleslegesen félelemben élők szemét és közelebb visz minket ahhoz, hogy egy toleránsabb, gyűlölet nélküli társadalomban élhessünk!

Genezis (kritika)
A Genezis egy nagyon fontos film. Bogdán Árpád igazi humánus gondolkodó, aki most büszkén csatlakozhat a Nemes Jeles és Török által alkotott filmes triumvirátushoz.
9Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
5.2