Simonyi Balázs filmesre sokan mondták már, hogy őrült. Persze csakis a legjobb értelemben, hiszen ahhoz, hogy valaki ténylegesen is lefussa a Spartathlont mindenképpen szüksége van a lelke legőrültebb, legelhivatottabb részére. Lefutni 246 kilométert 36 órán belül sokunknak teljesen lehetetlennek tűnik, pedig futni végtelenül egyszerű, pusztán csak elhatározás kérdése, mint bármi más is az életben. Erről szól az ULTRA

A Spartathlon az egyik legkegyetlenebb ultramaratoni futóverseny. Nemcsak az Athén és Spárta közti távolság és a tikkasztó görög klíma teszi azzá, de nehezítésnek ott van még az a könnyed kis 12 kilométeres emelkedő, ami a Parthenio-hegyen várja a versenyzőket. Mire a futók ide érnek már vagy 22 órája küzdenek az elemekkel és elsősorban saját magukkal. „Halandó ember” talán el sem tudja képzelni ezt a fizikai és mentális megterhelést, amit ez a verseny ténylegesen jelent. Itt nem elég, ha edzett vagy, itt kizárólag fejben és lélekben dőlnek el a dolgok.

Az ULTRA nem igazán a fizikai megmérettetésről szól, inkább spirituális utazás, melyben a mozgás csupán egy eszköz arra, hogy felfejtse, megnyissa a szereplők lelkét önmaguk és a nézők előtt is. Simonyi már a film elején elmondja, hogy annak idején azért kezdett el futni, mert depressziós volt és azt olvasta, hogy ennek a betegségnek az egyik nagyon hatásos kezelési formája a rendszeres fizikai megterhelés. Szinte azonnal rákattant a témára, manapság már évi 4-5 ultramaratont fut le. Nála ez egyszerre terápia és szerelem. Sokat kapott ettől a sporttól és most ezzel a filmmel szeretné továbbadni másoknak is a mozgás energiáját, ami jelen esetben nem csak a sportot jelenti, de filozófiája szerint magát az élet is.

Szerinte nem az a fontos, hogy valaki mozdulatlanul a problémái megoldásán elmélkedjen, a lényeg a cselekvés és az, hogy kimerészkedjünk a saját komfortzónánkból. Fokozatosan, de folyamatosan toljuk ki a határainkat! Nem az ok a fontos, hanem az okozat és az új élmények adaptációja.

Simonyi önmagán kívül még másik négy futót mutat be filmjében, akik ugyan különböző okok miatt vállalkoznak a feladatra, de a már fent említett terápiás célzat mindegyiküknél felfedezhető. Van olyan szereplő, aki így próbálja meg feldolgozni gyermeke elvesztését, mások az okot akarja megtalálni, hogy miért futnak ennyit, vagy egyszerűen a nyugalomért küzdenek. Simonyi nemcsak a versenyzőket, de segítőiket, családtagjait is bemutatja, megismerhetjük az általuk megtapasztalt felkavaró érzéseket is.

A legérdekesebb figura az indulók közül Béla, a magyar kontroller, aki az akkori szabályok értelmében, a film készítésének évében már nem nevezhetett a versenyen. Négyszeri sikertelen próbálkozása kizáró tényező volt, így ő egyfajta privát Spartathlont fut felesége segítségével, távolabbról követve a hivatalos mezőnyt.

Rendezőnk egyáltalán nem finomkodik, szinte centiméterekre tolja a kamerát a szereplők arcába, hogy egyetlen érzelem se maradjon megörökítetlenül. Magát sem kíméli, elmegy egészen a legvégső határig és minden formalitás nélkül tárja elénk saját lelkét. Azt a valakit, akit általában csak akkor hallunk igazán önmagunkból, amikor teljesen egyedül vagyunk.

Simonyi nem kedves a neki szurkolókkal, és ha már itt tartunk saját magával sem. Folyamatosan szidalmazza magát és egyes esetekben kifejezetten bántó dolgokat mondd magyarul az őt nem értő helyieknek az ellenőrzőpontokon. Helyes, vagy sem, ettől a nyers őszinteségtől lesz az ULTRA az, aminek lennie kell. Mutass nekem egy embert, aki egyhuzamban lefutott már 200 kilométert és kedvesebb tudna lenni, mint Simonyi! Ilyen ember nem létezik.

Valószínűleg a film egyik legnagyobb igazsága, hogy a karosszékből, vagy az út széléről könnyű bíztatni a küzdőket, de ettől még távolról sem leszünk az élmény részesei. Annak meg, aki éppen küzd nem sokat jelent az ilyen bíztatás. Mindenki csak saját magára számíthat! Ha erős benned az elhatározás a külső tényezők nem segítenek, vagy hátráltatnak, hanem egyszerűen megszűnnek létezni.

Az ULTRA nem a futásról szól, hanem az életről. Szívből élni pedig sokkal könnyebb, mint gondolnánk, csak nem szabad félnünk a mozgástól, hiszen akármekkora közhely is, de csakis ez visz előre!

Futni és élni végtelenül egyszerű (ULTRA - kritika)
Az ULTRA nem a futásról szól, hanem az életről.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
8.1